Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

századi francia kézirat illuminátora a fehér szövött derékaljat fonott gyékény szőnyegen örökítette meg (FOX, Sally 1985. október képe) stb. Sőt előfordult, hogy az értékesebb derékaljat egy nagyobb közönséges, földre tett alsó derékaljra helyezték, ahogy a K. CSÍLLÉRY Klára

291 által közölt kölni St. Gereon templom 9-10. századi Szakramentáriumának a Jézus születése képén ábrázolták. Gyékény A gyékény az újkor elején még része a népi alváskultúrának. A Közel-Keletről először a rómaiak, majd a 12-13. században a keresztes hadjáratok révén Európába jutó gyékény szőnyeg széles körben elterjedt, és a földön kialakított fekvőhely fontos részévé vált. A kora középkori szótárak szerint a gyékény a földön vetett ágyként meghatározott 'camá'-nak is egyik fő alkotóelemét képezte.

292 Gyakran ábrázolták a Jézus születése témájú képeken Mária alá terítve. Ilyen környezetben festette meg a szőtt gyékényágyat (26. kép) például az ismeretlen Salzburgi mester is 1400. körül.

293 A gyékény a késő középkori Európában tulajdonképpen föl is értékelődött. A 14. századtól ágyba helyezett matracként is használják, közvetlenül a kötélsodronyra terítve; az ilyen matrac neve néha 'cama', ami jól illusztrálja az 'ágy' útját a földről a bútorba.

294 A török eredetű 'gyékény' szó a magyar nyelvbe a honfoglalás előtt került be, valószínűleg nem elsősorban növény, hanem szőnyeg értelemben. K. CSÍLLÉRY Klára föltételezi, hogy elődeink már az óhazában használhattak gyékény alvóhelyeket. A gyékényszőnyeg a késő középkori Magyarországon a földön vetett ágyak gyakori kelléke. Fekvőhelyként való használatát megörökítették a 13. század elején összeállított, majd lemásolt szójegyzékek: a Besztercei az 1395., a Schlägli az 1405. körüli évekből, a Murmelius-féle pedig 1533-ból, illetőleg keletkezésük idejéből. A 15. századi ábrázolásokon is látható; például a lőcsei Szent Jakab templom falképén a Szűzanya szőtt gyékénylapon fekszik. A középkor végén és az újkor kezdetén azonban a lakáskultúra fejlődése következtében a gyékényágy valószínűleg az elmaradottság és szegényesség jelévé válik. Ezt a következtetést sugallja a korabeli szótárak tartalmi változása. A Murmelius szójegyzék 1533-as kiadása az 'Aluuo agy' után még közli a 'Gyken' címszót,

295 PESTHI Gábor azonban az 1538-ban 26. kép. Mária gyékény fekvőhelye a Salzburgi (?) mester Jézus születése c. képén 1400. körül. EÖRSI Anna 1984. 26. k. után. Bécsben megjelentetett Nomenclatura sex linguarum c. müvében a házberendezés darabjai között a fekvőhellyel kapcsolatban csak a „nozolija, aagij, párna, wankos, lepedewk, paplan, lepezew" szavakat sorolja föl;

296 a gyékényt már nem tartja fontosnak. Habár az, csökkenő mértékben ugyan, de még évszázadokon át tovább él. A szalmazsák A gyékény helyét a középkor utolsó századaiban fokozatosan átveszi a szalma és a szalmazsák. 1552-ben HELTAI Gáspár - polgárokról és közrendűekről szólván - a szalmazsákot, a „lágy párnákkal" szembeállítva, a szegénység és igénytelenség szimptómájaként értékeli. Használatát általánosnak tarthatja, mert a hazugság és kérkedés bírálatában is a szalmazsákkal példálózik; kifejti, hogy „Egyic kérkeszik marháiual: maga Szalma sákon hál mind feleségestoel, gyemekestoel:"

297 Az általa említett szalmazsák minden bizonnyal a földre vetett egyszerű derék-