Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

SZŰCS JUDIT: Ház-család-ipar

1. kép. Nyíri Lajos háza és műhelye (A felvétel az 1970-es években készült). helyigényes, zajjal járó tevékenység volt, ezért az esetek többségében a háznak az utca felöli végébe került. így oldották meg a nevezett műhelynél is. A családi kovácsműhely az utcafronton kanyarodó épület részeként az 1930-as, 1940-es 2. kép. Nyíri Lajos az 1940-es évek elején munkaruhában ül a gangon. évekre a lakóház közepére esett, és az utcára nyílt. Nyíri István fiatalabb, kezdő korában (19. század vége) csak a kamra melletti kisebb lakrész (szoba, konyha) volt meg, ehhez tartozott a műhely. A további, a műhelytől balra eső, tágasabb lakótér (szoba, konyha, kisszoba egység) a félzárt ganggal később épült. (Ebben a házban nevelkedett Nyíri Antal (1907-2000), majd járt haza az 1930-as években magyar-német szakos egyetemistaként és itt ünnepelte családi körben profeszszori kinevezését az 1950-es években.) A kovácsműhely más kismesterek műhelyei, üzletei: pék, géplakatos-esztergályos, cipész, bognár, bolt, kocsma mellett a piactól a városból Kunszentmárton és Szarvas felé vezető utcában, úton állt. A műhelyek, bolt és kocsma működtetői, alkalmazottai jó üzleti-baráti-családi kapcsolatban éltek egymás mellett. Legközelebbi üzleti kapcsolata a kovácsnak a bognárral volt. A paraszti gazdaság szerszámait, eszközeit együtt készítették. A Nyíri és az Erdei családban két egymást követő generációban tartott a kovács-bognár kapcsolat. A harmincas években Erdei bognár a nála inaskodó fiával átküldte a kereket