Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

HÁLA JÓZSEF: Herrmann Antal és a népi építészet

4. kép. Illusztráció Herrmann Antal „Magyarországi fatemplomok" című cikkéből: a jándi református templom. kultúrát egységében szemlélte, ezért figyelme a néprajz más területeire, így az építészetre is kiterjedt. Az e tárgykörben publikált dolgozatainak száma nem nagy, ám ezek tudománytörténetileg annál jelentősebbek, mert közülük több akkor, az 1890-es évek elején íródott amikor a legkorábbi fontos népi építészeti tanulmányok megjelentek,

6 köztük PAPAI Károlynak az e tekintetben határkőnek tekinthető,

7 az Ethnograph iában 1893-ban napvilágot látott, A palóc faház című művel. HERRMANN kutatásaival, illetve fent említett publikációival részt vett a magyar népi építészeti vizsgálódások megalapozásában. A 19.század utolsó évtizedének egyik legnagyobb eseménye a millennium megünneplése volt, amelynek csúcspontját az 1880-as évek végén tervbe vett, majd az 1892/11. törvénycikkben szentesített

9 Ezredéves Országos Kiállítás jelentette. HERRMANN már 1890-ben egy nagy néprajzi kiállítás megrendezéséért szállt síkra: íy

A millennium legillőbb megünneplése volna a mai és a történelmi Magyarország teljes hü képének bemutatása egy nagyarányú országos ethnographiai kiállítás keretében. Ezzel meg lehetne teremteni a hazai néprajzi múzeumot is. Ha még soká késünk népéletünk tárgyainak megmentésével, a második millennium nem fog sokkal többet tudni a mai Magyarország néprajzáról, mint amenynyit mi tudunk a honfoglalás kori Magyarország ethnographiájáról."

10 E nézeteit a Magyarországi Néprajzi Társaság 1891. október 31-ei ülésén is kifejtette, megemlítve többek között, hogy „A tárgyi hagyomány leltározására nagy és szép, s a legillőbb alkalom a millennium", valamint: „A néprajzi kiállítást már eleve úgy kell szervezni, hogy az mint a magyar kultúrtörténelemnek talán leg-