Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)
SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi tanyatelek beépítettsége
26. kép. Bejáró út vezet a tanyára a dűlőútról Mártély határában. Összefoglalás A vásárhelyi tanyatelek megválasztásához sok szempontot vettek figyelembe. Ezeket kezdetben igyekeztek megvalósítani, később, a telkek aprózódásával már lehetetlenné váltak. Tanulmányunkhoz fölhasználtuk az 1882 1886 között, a határban készült térképek előrajzait, amelyeken a tájolás, a telek nagysága, a rajta lévő épületek nagysága és tájolása, valamint az elhelyezkedésük egyaránt tanulmányozható. Bár a szállások és tanyák kezdeti fejlődése teljesen eltért a szomszédos szegediekétől, mégis több közös vonást figyelhettünk meg. Juhász Antal a témára vonatkozó térképek tanulmányozásával és helyszíni gyűjtőmunkájával együttesen kimutatta, hogy a szegedi tanyatelkek kisebbednek. A vásárhelyiek, különösen a 19. végén, nagy ütemben aprózódtak, és ez a jelenség újabb elszegényedést, földéhséget, és társadalmi elégedetlenséget szült. A tanyai épületcsoport a gazdaság függvényében fejlődött. Elsőnek a lakóházat építették föl, majd az istálló következett, minden más épületet ezután emeltek. Jól követhető, hogy az épületcsoport kialakításával zárt belső udvar megvalósítására törekedtek, miként a szegedi tanyákon is, és az L, a T, az U átmeneti alaprajzi elhelyezkedés után a végső megoldás a ? alaprajzú épületcsoport volt, amely a lábas jószágokat kirekesztette, miként a szegedi tanyáknál is, és tiszta, biztonságosabb, szélmentes udvart fogott közre. Ugyanakkor találkoztunk szabálytalan sokszögű telkekkel és épületcsoportokkal; de a túlfejlődés következtében az egymás mögött és mellett több sorban álló épületcsoport is megjelent. A polgárosodás jeleként a lakóház előtt virágos kertet kezdtek gondozni, akárcsak a szegedi tanyákon 39 , míg nálunk néhány módos birtokon már parkokat is létesítettek. A tanyai telek részeinek elkülönítésére Szegeden a legkorábbi időkben is kerítést, Vásárhelyen pedig árkokat, töltéseket alkalmaztak. A tanyás határrészek telkei között rendszeres alépítménynek számítottak a különböző utak, a természetes vizek partvédelmére emelt töltések, gátak, a vízelvezető csatornák, árkok, ez utóbbiakat a mezsgyék mellett telekhatárként is alkalmazták. Ahogy a szegedi határban kialakult tanyák gazdasági helyzetét a telek visszatükrözte 40 , ugyanezt tapasztaltuk a vásárhelyi tanyák esetében is.