Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

ZENTAI TÜNDE: Az ágy és a népi alváskultúra a 14-16. században

Mária életét bemutató körelief egyik jelenetén: Mária esztergált orsódíszes oldalú ágyban ül, mellette a bepólyált kisded azonos megjelenésű kiságyban. Az utolsó, Mária halálát ábrázoló képkockán ugyanilyen ágy mutatkozik.

53 Egy 1250-60. körül készült kölni üvegablakon Mária halálát hasonló ágyban örökítették meg. Az ágy vízszintes, párhuzamosan futó esztergált rúdjai faragott deszkaoldalakat fognak közre, alattuk az ágyvégeken íves lábrögzítő elemeket is alkalmaztak.

54 Ezek az ágyak az antik ágy továbbfejlesztésének példái. Az átalakítás magyarázata bizonyosan az éghajlati viszonyokban rejlik, hiszen az eredeti forma a szubtrópusi övezetben alakult ki. Valószínűnek látszik, hogy a klasszikus, csupán fekvőlappal rendelkező könnyűszerkezet, bár fönnmaradt, ettől kezdve pihenő ággyá, heverővé vált az európaiak kezén. A kontinens zordabb időjárású középső és északibb területein több ágybélésre, ágyneműre volt szükség, aminek a befogadására a keskeny, lapos ágy nem felelt meg. Európában kialakult egy másfajta, hasított, bárdolt, nehézkesebb faágy is. Szerkezete az ókori mintákra vezethető vissza, a középkor folyamán azonban már kölcsönhatás is érvényesülhetett. Elképzelhető, hogy Nyugat-Európa hűvösebb övezetében az antik könnyűszerkezet az ácsolt ágy hatására egészült ki oldalakkal. Mindenesetre a hidegebb vidékeken az oldaldeszkás változatok éltek tovább, illetve váltak állandó ággyá. Ilyen ágyat festettek a 14. század második felében is a lengyelországi Sobótka melletti Strcelce templomának falára. Az ágynak még esztergált lábai és rúdjai vannak, oldalát azonban széles deszka határolja, végein pedig ennek megfelelően két hevederléc helyett négyet alkalmaztak.

55 Az ácsolt ágy A zártabb, hasított deszkából ácsolt ágybútor középkori jellemzőit előkelő személyek temetkezési leleteiből ismerjük Európa északnyugati, középső részeiből. Legrégibb tárgyi emléke az a Meroving-kori halotti ágy, amely a keletwürtembergi Lauchheimben föltárt fejedelmi sírból került elő 1992-ben (6. kép). Egy 30-35 éves férfit temettek el benne 703-704 telén. Az egyedülálló leletet K. CSILLÉRY Klára mutatta be nálunk.

56 A hasított bükkfából ácsolt, 25-30 cm magas lábakon álló, 60 cm széles, 205 cm hosszú ládaszerű objektum oldalfalakkal és két egyforma, háromszög záródású véggel készült. A befo6. kép. Ácsolt halotti ágy és díszített végdeszkája. 703-704, Laucheim, Németország. K. CSILLÉRY Klára 1997. VII. 1-2. k. után. gó elemek a lábpillérek vájataiba illeszkednek. Az ágyvégek és az első oldal felületét körzős hornyolóval vésett, körökből és félkörökből álló igényesen kidolgozott minta ékesíti. A halotti ágy felépítése és díszítése megegyezik az újkorban is kedvelt magyarországi ácsolt ládákéval. Magas háromszögű ormaival még az alakja is hasonlít a baranyai szökrönyökére, s velük együtt az antik szarkofágokra. Átlagosnál hosszabb volta bizonyára a fejedelmi halott rangjával, illetve az ahhoz illő sírbetétekkel magyarázható. A műtárgygyal kapcsolatban fölmerül a kérdés, hogy aludtak-e benne vagy csupán rituális halotti ágy volt. Az ásató Ingo STORK föltételezi, hogy a meghalt férfi életében is használta.

57 Ez azonban formai és praktikus szempontból egyaránt kétséges; nem is annyira az ágy keskenysége, hanem ezzel együtt a rendkívüli - mintegy 60 centiméteres mélysége miatt. Mindazonáltal e halotti bútor technikai kivitelezése fényt vet az ácsolt ágy kora középkori előképére. Mintegy 150 évvel később, 850 táján készültek azok a vikingkori ágyak, amelyek közül jól ismert a skandináviai Gokstadtban és Osebergben talált királynői temetkezés ágya.

58 A hajóleletekből rekonstruált osebergi ácsolt ágy (7. kép) alakja, díszítésének stílusa lényegesen különbözik az előző német ágyétól. A szerkezet fejvégénél a széles deszkalábak az ágy fölé magasodnak, és igényesen faragott kerekded, lófej-