Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 14. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2001)

GILYÉN NÁNDOR: A falusi utcakép vizsgálata

1. kép. Jósvafő (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) (1956) (és lényeges elemeit tekintve az új építkezéseknél is követendő) utcakép követelményeinek és példáinak megismerése, ami nagy segítséget jelenthet az egyes részleteiben későbbi beavatkozásokkal elrontott utcaképek rekonstrukciójához is. Az utcakép tehát elsősorban esztétikai fogalom, és mint ilyen is számtalan kérdést vet fel. Az esztétika, mint a filozófia egyik ága, általában csak a szépség kifejezésére irányuló tudatos emberi és egyéni alkotásnak tulajdonít esztétikai értéket. (A tudatosság itt azonban nem művészi öntudatot jelent, ami általában a népművészet alkotóiból is hiányzik.) Az utcakép viszont még a városokban is ritkán tudatos egyéni alkotás (tervezés), sokkal inkább spontán folyamatok, esetenként más célú tudatos beavatkozások (pl. a közlekedés fejlesztése) végső eredménye. Ugyanígy a számarányát tekintve egyébként is viszonylag kevés tervezett falu - bár sokszor fedezünk fel benne esztétikai értéket - tervezője sem elsősorban ilyen szempontokat követett, sőt munkája során az utcakép részleteire általában egyáltalán nem gondolt. Ezért az utcakép itt is lényegében spontán módon, a helyi és a makrotársadalmi folyamatok eredményeként alakult ki, a tervező annak csupán egyes - bár alapvető - elemeit (pl. telekszélesség, az utca vonalvezetése) határozta meg. Az utcakép tehát lényegében nem tudatos és egyben „ közösségi " alkotásnak tekinthető - ellentétben a népművészeti tárgyakkal, amelyeknek hasonló jellegű értelmezése - mint arra már VI SKI Károly rámutatott - téves.

13 Az utcakép ezért - a hagyományos esztétika értelmezése szerint - nem műalkotás. Kár volna azonban az utcaképek esztétikai értékét elméleti alapon tagadni, inkább a filozófia megállapítását kellene felülvizsgálni, amire e tanulmány keretében természetesen nem vállalkozhatunk. A másik alapvető kérdés az utcakép fogalma. Utcaképen az utca, mint elsősorban közlekedési célú közterület felszínének (burkolatok, növényzet stb.) és az azt vizuálisan lezáró elemeknek (épületek, kerítések, sőt az utcából esetleg látható távolabbi környezet) összességét értjük. Az utcakép, az utca vonalszerű jellegéből következően - az egészen rövid utcák kivételével - általában abban különbözik egy tér megjelenésétől, hogy egyszerre nem tekinthető át, teljessége csak az utcán való végighaladás során ragadható meg. Ez részben hátrány (az utca egy időben sohasem látható, a nagy távolság miatt még a teljesen egyenes utcában sem), de egyben nagy lehetőség is, mivel az időben kibontakozó ritmus, hangsúlyok mindig új élményt jelentő változatossága sajátos esztétikai jelentőségre tehet szert. Nem foglalkozunk a továbbiakban részletesen a halmaztelepülések utcáival, egyrészt mert eredeti formájában ilyen már alig található, másrészt mivel az esztétikai érték bizonyos rendhez kötött, amely ugyan itt sem hiányzik teljesen, de a szemlélő számára nehezen fedezhető fel. (Mindez nem zárja ki, hogy egy halmazos település egy-egy részletének esetlegesen kialakult - esztétikai értéke legyen.) 2. Az utcakép kialakulásának főbb tényezői Az utcakép kialakulása hosszú történeti folyamat eredménye (itt bizonyos mértékben kivételt képeznek a telepített, tervezett falvak). A kialakulásra ható tényezőknek az alábbiakban csak számbavételét kíséreljük meg, hiszen mindegyikük külön tanulmány tárgya lehetne. 2.1 A természeti környezet hatása az utcaképre is jelentős, ritkábban közvetlenül (pl. a látványt lezáró hegy, az utca domborzattól függő lejtése, a falu utcáján folyó patak, a vízpart vonalát követő utca esetében, 1. kép), sokkal inkább közvetve (a felhasznált helyi építőanyagok, a természeti tényezőktől függő gazdálkodási mód stb. útján). A természeti környezet, bár lassan, de változik is, elsősorban éppen az emberi beavatkozás következtében, aminek az utcaképre is lényeges hatása lehet (pl. az erdők kiirtása miatt a korábbi faépítkezést a földfal váltja fel). 2.2 A település keletkezése szintén lényeges meghatározó tényező. A spontán települt (általá-