Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig

7. kép. Szentendre áttekintő térképe - határjárás-térkép Szentendre, Pomáz és Szentlászló között a szomszédos községek által igényelt határterületek feltüntetésével. 1762. Carolus, Liptay OL Sil. 42/a. 8. kép. Határkő a város ÉNy-i határában (KATONA Gyuláné SZENTENDREY Katalin felvétele 1974) ton, a mai Paprikabíró utca és a Dunakanyar körút közötti területen épült. A katonák családtagjai, valamint iparosok, kereskedők a tábor északi oldalán kialakult „ viens militaris "-ban, a polgárvárosban laktak. Pannónia fővárosa Aquincum vagyonos polgárait, kereskedőit - már a rómaiak korában is - vonzotta Szentendre és környéke, ezért bent a völgyekben, patakok mentén szívesen telepedtek le és fényűző villákat építettek az Öreg-patak, Sztelin-patak mentén, vagy Pismányban és Püspökmajorban. A városban több helyen ismeretes római temető, főleg a táborból kivezető utak mentén, a mai Dózsa György út, Római temető utca, Római sánc utca és a Dunakanyar körút mentén. A 4. század második felének pusztításai következtében az épületek nagy része tönkrement. A birodalom bukása és a népvándorlás viharainak következtében a város római nevének eltűnésével, a latin nyelvű lakosság is eltűnt.

56 Ebben az értelemben tehát a népesség kontinuitása nem mutatható ki, az épületek nem maradtak fenn, csak régészeti feltárások alaprajzi szintjén. Beszélhetünk viszont földrajzi kontinuitásról, melynek egyik tényezője a római úthálózat.

51