Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

BALASSA M. IVÁN: Százéves a néprajzi falu

1867-es Párizsi Világtárlaton a részt vevő országok több olyan pavilont is felépítettek, melyeknek bizonyos nemzeti, sőt népi építészeti vonásai voltak. K. CSILLÉRY Klára részletesen kifejtette az 1867-es Párizsi Világkiállítás némileg kusza elképzeléseit a városi és vidéki lakosság életkörülményeinek jobbítását szolgáló mintaépítményekről és a hagyományosnak tekinthető vidéki épületek másolatainak, „modelljeinek" bemutatásáig.

6 Tanulmányában a Vasárnapi Újság nyomán a meglehetősen szerény, ezért akár hitelesnek is tűnő norvég ház rajzát közölte.

7 A kiállításon bemutattuk az újság teljes képtábláját és kiemeltük több tanulságos épületnek az ábrázolását. így a „Muszka parasztház" címet viselőt, mely az orosz faépítészet minden díszítményével felékítetten a vlagyimiri kormányzóság területéről mutatott be egy teljes parasztudvart. A másik teljes udvart a hollandok mutatták be, ez mintául szolgálhatott a tejfeldolgozást máshol meghonosítani, vagy fejleszteni kívánók számára. A Párizsi Világkiállításról gr. TELEKI Emma kétkötetes munkában számolt be.

8 Elsősorban a technikai vívmányokra és az egzotikumokra volt fogékony, így a két kötet szerény illusztrációs anyagában mindössze egy olyan található, mely valahogyan kapcsolatba hozható a témával, ez egy „Khinai theás ház"-at ábrázol. 1873-ban, a Bécsi Világkiállításon már „nemzetközi falu" is volt, benne két német, egy román és egy székely ház képviselte Magyarországot. Ezek az épületek már ismertebbek a szabadtéri múzeumokkal foglalkozók előtt. Ez annak is köszönhető, hogy a kor népszerű képes folyóirata a Vasárnapi Újság A Bécsi Kiállítás címmel külön mellékletet jelentetett meg, melyben nemcsak az egyes épületeket, épületcsoportokat mutatta be, hanem a hozzájuk kapcsolódó eseményeket is. Külön összegzés is megjelent a magyarországi házakat is magába foglaló XX. csoportról.

9 Ennek ábráit is gyakran idézik, mint ahogyan ez a kiállításon is történt. SCHRÖRER már a kiállítás idejére elkészítette a gajdeli (Geidel, ma Kl'acno Nyitra m.) német ház leírását: A tudománytörténet ezt tekinti az első olyan „katalógus"-nak, mely a szabadtéri múzeumokban lévő egyes házakat, portákat mutatja be.

10 A Bécsi Világkiállítással kapcsolatosan feltétlenül fel kell idéznünk azt a tényt, hogy az említett házakhoz a kibontakozó magyar néprajztudománynak nem volt köze. XANTUS János és RÓMER Flóris 2600 tárgyat állított ki a háziipari kiállítás keretében,

11 az említett házakat azonban a világkiállítás helyi fiókbizottságai hozták létre. A román épület esetében tudjuk, hogy az az oravicai fiókbizottság elnöke, Schnabel Gyula hathatós közreműködésével épült fel.

12 A néprajzi falu közvetlen hazai előzménye volt a budapesti Országos Kiállítás 1885-ben, ahol 15 parasztszoba teljes berendezését állították ki. JANKÓ János az, aki először említi az 1885ös kiállítást, mint előzményt.

13 VISKI Károly is hasonlóan nyilatkozott 1931-ben, mikor ismételten felvetette „A magyar Skansen" létesítésének gondolatát.

14 Mindez arra vall, hogy hosszú ideig nem érzékelték azt a lényegi különbséget, mely az enteriőr kiállítások és a szabadtéri múzeumok között van. Pedig az Országos Kiállítás is jól szemlélteti az eltérést, hogy a kis alapterületre összezsúfolt népművészet, a bútorok és viseletek a legkevésbé sem keltik a mai szemlélőben az életforma-rekonstrukció érzését. A néprajzi falu megvalósítói személyesen is tanulmányozták a Cseh-szláv néprajzi kiállítást 1895-ben, Prágában. A prágai kiállítást JANKÓ János is megemlíti, sőt a Vasárnapi Újságban részletesen is ismerteti a bemutatót.

15 A Néprajzi Múzeum fotótárában, az úgynevezett kiállítási igazgatóság által átadott anyagban egész felvételsorozat van a néprajzi falut egy évvel megelőző bemutatóról. II. A néprajzi falu megvalósítása A Néprajzi Falu tervének kialakításával JANKÓ Jánost (1868-1902), a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya munkatársát bízták meg. 1893. december 8-ra elkészítette a kutatás programját, mely 31 ház felállítását tűzte ki célul. Ennek alapján a kiállítási igazgatóság felkérte a kiválasztott megyéket az épületek felépítésére. 1894. - a megyék 24 ház felépítését vállalták el. 1994. április 21-én JANKÓ János elindul az épületeket kiválasztani és a berendezéseket meghatározni. Útjaira többnyire elkísérte Kovács Gyula, az igazgatóság munkatársa és Fittler Kamill építész. A helyszíni kutatómunka 1895. május 26-án fejeződött be. A kiválasztás alapján az épületek felépítésének terveit a megyei Királyi Építészeti Hivatalok készíttették el. A kivitelezéssel vagy helyi, vagy budapesti vállalkozókat bíztak meg.