Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig
Szentendre határában két római országút ismeretes. A fő útvonal Aquincumból indult ki, áthalad Budakalász mellett a szántóföldeken, átszelte a Dera-patakot és a mai Dózsa György út és a Kossuth Lajos utca vonalában haladt el a római tábor főkapuja előtt, a Bükkös-patakon át, majd tovább a Fő téren és a Bogdányi úton vezetett észak felé és kötötte össze a limes táborait a Duna mentén. 1478-ban egy határjárás említi először a Kalózról (Budakalász) Szentendrére vezető utat. 58 Még e század elején is így ismerték „... idős szentendrei polgárok is király útja néven nevezik máig a dunajobbparti római 'Limes Pannonicus' parti erődsorát összekötő római katonai műút ama darabját, mely a mai Óbudai Hajógyár szigetéről a mai Duna-partra csapva egészen a Pomáz-szentendrei Dera patak torkolatáig fut a parton és onnan csap le a mai szentendrei temető mellett a Város főutcájába. (...) A marha-hajtás útja Pest vm.-ben: Szentendrétől Visegrádra vezető Commercionalis út volt". 59 A másik útvonal a tábor nyugati kapujától indult ki és Püspökmajoron keresztül vezetett Pomázra. A fentiekből bebizonyosodott, hogy a rómaiak katonai és polgári települése a Bükkös pataktól délre volt, a város területén és a határban szétszórtan csak villák és temetők voltak. Az úthálózat viszont meghatározó lett Szentendre településtörténetében. A kontinuitás kérdését érintő másik tényező, hogy a honfoglalás idején még álló, vagy romos állapotban lévő római épületek anyagának felhasználása, befolyásolhatta-e a honfoglalók letelepedését anélkül, hogy etnikai kontinuitás bizonyítható lenne. 60 A római maradványokat főleg a castrumot Apor vezér magyarjai is láthatták, mert arról 1490-ben Ranszanusz tesz először említést és egy angol utazó 1736-ban adott tudósítást. 61 A magyarokra utaló 10-11. századi régészeti lelőhelyekből arra lehet következtetni, hogy részben a kiépített hadiút, de főleg a vizek - a Duna és a patakok - határozták meg a telephely kiválasztását. A lelőhelyeken nem épületmaradványok, hanem jobbára edénytöredékek kerültek elő, a várostól délre a Duna mellett a budakalászi öblözet alacsony fekvésű területén, Pannóniatelep (Ujdűlőn) a Dera-patak torkolatától északra a Duna mellett, a várostól délnyugatra Püspökmajorban kis patakocska mellett, és a város északi részén a Sztelin-patak partján, a Csóka utca elején. A legnagyobb jelentőségű a Török-völgyben feltárt 10. századi magyar temető 19 sírja. A temető a város központjától északra 1 kilométerre az Öregvízpatak déli partján emelkedő kis domb keleti, délkeleti lejtőjén volt. 62 Apor vezér nyári szálláshelyéből fejlődött falu a római castrumtól északra, az Öregvíz-patak és a Bükkös patak közti területen alakult ki. Ezt támasztja alá, hogy a veszprémi püspökségnek tett adománylevélben is így határozták meg, hogy a falu jobb felén folyik az Apurig- (Bükkös-) patak. A Duna menti kis faluban, mint már ismertettük, a veszprémi püspökök a 12. század elején udvarházat építettek, majd főesperesi székhely lett. Az egyházi központ épületei, az Apor faluban épültek fel, tehát ez egyrészt meghatározta, hogy hol volt a falu településhelye, másrészt kijelölte a település magját és fejlődésének útját. Ettől kezdve beszélhetünk tehát a megtelepedés folytonosságáról és a népesség kontinuitásáról. A középkori Szentendre a régészeti lelőhelyek alapján a mai Bogdány utca déli fele, a Duna és a Bükkös patak között emelkedő dombon feküdt, a mai városközpont helyén, mintegy 500x300 méteres kiterjedésben. A település központja a plébániatemplom volt, alatta a háromszögletű piactérrel. A téren keresztül vezetett az „országút", a Bogdányi utca és a Dumtsa Jenő utca vonalában. A 13-14. századi leletek alapján a megjelölt területen belül ekkor alakultak ki az Alkotmány utca, Bogdányi utca, Fő tér, Dumtsa Jenő utca, Jókai utca, Kert utca, Kanonok utca és a Városház tér vonalai. 63 A település magja a meredek szakadék felett a 12. század elején épült Szentendre első és névadó temploma, melynek maradványai a ma álló templom alatt vannak. 64 A kis templom mellett feltárt 4x6 méteres téglalap alakú két osztású kis kőház a templom északi oldalán, a püspöki udvarházhoz tartozhatott. 65 A tatárjárás idején az egyházi épület (épületek?) tönkrementek. A romokon a 13. század végén felépült az új, ma is álló - de többször átépített - templom, a főesperesség tehát itt működött tovább (10. kép). 1697-ben egy 75 éves szentendrei lakos birtokper kapcsán, mint tanú megmutatott a megyei hivatalnokoknak kilenc telket, melyeken korábban épített pince és ház állott. Megjelölt házakat, melyek telke a patakig ért, felsorolt utcákat: „délfelé való ucza", „Dunára járó utcza", „Pápista vagy másként város uczája". A telkek feltételezés szerint a Bükkös-patak és Bogdányi utca déli szakasza között, vagy a Dumtsa Jenő utca - Fő tér tájékán lehettek, a pápista utca vagy város utcája pedig a Bogdányi utca vonalában húzódott. 66
