Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)
KATONA GYULÁNÉ SZENTENDREY KATALIN: Szentendre településtörténete a 19. század végéig
A földnek, mint magánbirtoknak egyik védelmi módját biztosította a határok megjelölése. Két falu birtoktestének elválasztásakor a határt hivatalos képviselők jelölték ki, és határjeleket helyeztek el, melyeket bizonyos időközönként, vagy határviták esetén bejárták, ellenőrizték. Szentendre első részletes határleírása 1652ből, egy határperből ismeretes, amikor szentendreiek foglaltak el pomázi, kalászi és szentéi földeket. A határjárásról jegyzőkönyvet készítettek. A határvitában tótfalusi Veres János tanúsította: „Békás megjeri régi Öregh emberiül hallotta, hogj az Mester réte végin az Duna felől ott vágjon az Szent endrei határ. " A jegyzőkönyvben először olvashatók a földrajzi nevek, Kőhegy, Mester Rétye, Kiss Tó, Barát Rétye, Gyertyános, Sólymos hegy, Sikárosi patak. 1676-ban Pócsmegyer és Szentendre közti határvita eldöntésére a török és magyar földesurak megbízásából a környékbeli lakosok közül kijelöltek tizenkét „ ... hites embert, mivel az keresztény s az török uraktól adatot parancsolat, hogy vidéki emberséges hites emberek állapítsák meg a határt. " 52 A határ jelölésére a legkülönfélébb jeleket alkalmazták, kőbe vésték, fába faragták vagy kőhalmot raktak. Az 1757-es határjáráskor egy nagy terméskövön a határjelnek „ ... két jó mélyen kifaragott réghi keresztet vágtak egyik Szent Endre, másikra Szent László felé lett kifaragva. " Az 1763-as térképen és a határleírásban szerepel két határkő „... egyike akasztófa formával, másikra pedig rovással volt jelölve". Ezt a jelet általában a kivégzőhely jelölésére használták. Itt a hegynek is Akasztó-Keő nevet adtak. Az egyik tanú elmondása szerint „ ... a Szekrény Keövin melynél három határ futott öszve megverték mondván nekie, emlékezzél meg, ennél föllül irt határok öszve ütköznek és ez légyen valóságos választó határjel... " Más határjelről írták „Kultsos hegynek tetején láczatól kultsnak ki faragásával megh jedzett termés kő. " 53 Egy 1882-es határjáráskor feljegyezték egy három szegletes kemény követ találtunk melynek napkeleti oldalán Szent Endre városának neve 1830 évi számmal éjszaki részen Pomáz, déli oldalán pedig határhelységeknek nevei kimetszve vannak, hol is nevezett három községnek határai öszvepontosulnak" Ez a határleírás így kezdődik „Szent Endre mezőváros határos Kalóz, Pomáz, Szentlászló nemkülönben Megyeri Uras ághoz tartozó Leányvár pusztával és Monostor falvakkal, mely utóbbinak határszéle Duna közepén végződik"^ (5., 6., 7. kép). A 18. században Pócsmegyer-Leányfalu, Pomáz-Budakalász, valamint Szentlászlón a pálosokkal voltak viták. A határjáráskor készített jegyzőkönyvek és térképek jelölik a vitás határokat és a határjeleket is leírták, berajzolták a módosítás szerint. A hegyek között az erdőkben még ma is látható egy-egy határkő vagy kőrakás egymástól bizonyos távolságra (8. kép). A város 1778-ban készített úrbéri térképe már végérvényes. Ezután többé határsértés nem történt, a város területe a kijelölt határokon belül ekkor 7241 katasztrális hold. A terület mai számítás szerint 1994-ben 43,83 km 2 . Határai: délen a bányatavaknál Budakalásszal, délnyugaton Budakalásztól a Dera-patakon át Pannónia-telep és a Tófenék mellett Kő-hegy-gerincen át a Jóvizűpatakig, majd a Bölcső-hegyet megkerülve a Somhegyig Pomázzal, északnyugaton a Somhegytől a Kukac-hegy, Bükkös-hegy mellett a Szekrénykőig Pilisszentlászlóval, északkeleten a Szekrénykőtől a Hosszú-réten keresztül az Asztalkő mellett a Sziklás-patakig, majd a KisMalom-hegyet megkerülve a Dunáig Leányfaluval, keleten Szigetmonostorral közös határ a Duna, a kiindulópontig, Budakalászig (9. kép). A város területéhez tartozó hegyek: Bölcsőhegy 589 m, Málnás-hegy 537 m, Tölgyes-hegy 518 m, Kapitány-hegy 509 m, Cser-hegy 521 m, Som-hegy 469 m, Kukac-hegy 437 m, Kis-Kőhegy 375 m, Kő-hegy 366 m (Szentendréhez eső része), Asztalkő 430 m, Kada-csúcs 288 m, Cseresznye hegy 299 m. A hegyekből a Dunába folyó patakok: északról délre: Sziklás-patak, Sztelin-patak, Öregvízpatak, Bükkös-patak, Dera-patak. 55 Településtörténeti alakulás a középkorban A települési kontinuitás egy-egy helyen az emberi megtelepedés folytonossága. Nem feltétele a népesség kontinuitása, de beszélhetünk házak kontinuitásáról, vagy csak a település alaprajzi kontinuitása bizonyítható. Szentendre településtörténetének egyik fontos kérdése, hogy a történelem változásai milyen változásokat eredményeztek. A 2. század elején a rómaiak - a dunai limes védővonal megszervezésével egy időben Szentendrén római katonai tábort létesítettek Ulcisia Castra néven. A tábor „ Castrum " a Bükkös-patak déli oldalán 5-10 m magas dombhá-
