Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

MERIKE LANG: Észt Szabadtéri Múzeum. Alapkoncepció és a fejlődés jelenlegi tendenciái

7. kép. A Sassi-Jaani gazdaság pajta-háza az 1984-es tűzvész előtt kép. Az 1993-ban befejezett Sassi-Jaani pajta-házának rekonstmkciója ne megváltoztatni még létező épületek kronológiai koncepcióját.

11 Abban az esetben a Múzeum a meglévő dokumentáció alapján kivitelezett rekonstrukciót tekinti az egyetlen lehetséges megoldásnak. A rekonstrukciót két oldalról közelíthetjük meg: vagy tökéletes replikát állítunk fel, vagy új épületet emelünk tudományosan indokolt cserékkel és toldásokkal. Például, a legnagyobb kárt okozó tűz 1984-ben volt az Észt Szabadtéri Múzeumban, amikor a 19. század eleji, nyugatésztországi Sassi-Jaani parasztház lett a politikai ellenségeskedés áldozata. Szerkezeti szépsége miatt ez volt Észtország legismertebb és legkedveltebb parasztház épületegyüttese. A közönség kérésére és a múzeum kívánságára úgy döntöttek, hogy az elpusztult épületeket rekonstruálják. A pajta-lakóházé építésénél néhány szerkezeti változtatást ejtettek. Már az eredeti épület áttelepítésénél lejegyezték, hogy a pajta-háznak valaha csapóajtó helyett tolóajtajai voltak, és hogy az eredeti ablakok lényegesen kisebbek voltak, mint a későbbiek. A rekonstrukció folyamán ezeket az érdekes szerkezeti elemeket restaurálták analóg szerkezetek alapján. 2. Változások a kiállítás értelmezésében. Ezek a kérdések a világ minden szabadtéri múzeumában felmerültek már a modern tendenciák kapcsán. Az Észt Szabadtéri Múzeum a széles körű javítások és rekonstrukciók folytán találkozott ezekkel a problémákkal. 1994-ben le kellett bontani az észak-észtországi, 19. század végi Kutsari farmot, hogy mélyebb alapot ássanak. Az ötlet, hogy megváltoztassák a gazdaságban bemutatott korszakot a lakóház restaurálása közben támadt. Ezen kívül felmerült az igény, hogy ne megint a gyakran képviselt 19. századot idézzék fel. A látogatónak változatosságok akartak nyújtani egy 20. századi kiállítással. Az említett pajta-ház esetében a korszak megváltoztatását sikerült nagyon egyszerű eszközökkel elérni és anélkül, hogy az eredeti épület konstrukcióját megváltoztatták volna. így aztán az egész nagyszabású javítást az új terv szerint végezték - a falakat tapétázták, a mennyezetet kartonnal vonták be, az új fapadlót befestették, a kornak megfelelően rendezték be és a kertet és a gyümölcsöst modernizálták. A ház befejezett külső és belső állapota most az 1940-es éveket tükrözi. A Kutsari gazdaság új értelmezése adta az ötletet, hogy a témát elevenebbé és emocionálissá tegyék. Mindenki által ismert tény, hogy a világon a legtöbb szabadtéri múzeum híres az elképzelt parasztcsaládjaik steril életmódjáról. A valós élet ennél mindig is banálisabb volt. Ugyanakkor nem lehet a berendezést csak szétszórni, mert ha a látogatók rendetlen szobákat találnak, mint „amikor nincs otthon a gazda", esetleg zavarba jönnek és nem helyénvaló megjegyzéseket tesznek. Mi azt a megoldást választottuk, hogy berendezünk valamilyen történelmi eseményt - pl. az 1949 március 25-i nagy deportálást}

2 A látogató természetes módon fogadja el ezt a kiállítást, mint hatásos témakeretet és nem dominál a muzeológus törekvése a rendre-rendetlenségre. A látogató érzelmileg bevezetést kap a témához egy kis kiállítással a gazdaság pajtájában, a deportálásról szóló dokumentumokkal és Szibériából érkezett levelekkel és fényképekkel. A korra jellemző dicsőségesen patetikus zene a háttérben sokkoló hatással bír. A hazai látogatók beszélgetéseinek és a külföldiek meghökkent zavarának megfigyelése, amikor rádöbbennek erre az emberiség ellen elkövetett bűnre, meggyőzött minket