Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

MERIKE LANG: Észt Szabadtéri Múzeum. Alapkoncepció és a fejlődés jelenlegi tendenciái

Merike Lang ESZT SZABADTÉRI MÚZEUM Alapkoncepció és a fejlődés jelenlegi tendenciái Az Észt Szabadtéri Múzeumot, a népi építészet központi, állami múzeumát, 1957-ben alapították és 1964-ben nyitották meg a közönség számára. A népi építészet legjobb és legtipikusabb példányai bemutatásának és megőrzésének gondolata már a 20. század elején, a skandináv minta nyomán felmerült az észt irodalmárok körében. Bár a két háború közötti időben múzeumi alapításra nem került sor, a felmerült ötlet mégis a népi építészet alapos, tudományos kutatására ösztönözte az 1909-ben Tartuban alapított Észt Nemzeti Múzeumot. Ilmari MANNINEN

1 és Gustav RANK

2 néprajzosoknak a témáról szóló igen jelentős monográfiái még ma is a kutatás alapművei. A háború utáni bonyolult politikai légkörben mind a néprajzot mint tudományt, mind a néprajzosokat üldözték. Az építészek egyre növekvő érdeklődése a hagyományos lakóépületek iránt szerencsés kiutat jelentett a hátrányos helyzetből. Legelőször is Karl TIHASE felfedező expedícióit kell megemlítenünk. Tudományos tevékenysége nemcsak magas színvonalú és termékeny volt, hanem ideológiailag korrekt kulissza mögé okosan elrejtve felfedte a hagyományos paraszti építészet racionális vonásait, hogy azokat új, szocialista falusi épületek tervezésében hasznosítsa.

3 Miután az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság minisztertanácsa nem engedélyezte 1. kép. Az Észt Szabadtéri Múzeum alaprajza. I. Nyugat-Észtország, II. Észak-Észtország, III. A szigetek, IV. Dél-Észtország, V. Faluközpont