Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: Balatoncsicsó épületei a 18. század közepén (Forráselemzés)

A forrás alapján elsősorban a házak anyagára, alaprajzára, s közvetve rustelvezetési rendszerükre nézve tehetünk megfigyeléseket, tekintetbe véve a házak állapotát, értékét. Ezeket a megfigyeléseket vethetjük össze a házat lakó család telki földjeinek, irtásainak mennyiségével. Nem ismerjük viszont az egyes családok állatállományát és a családok által müveit szőlők nagyságát, pedig ennek a falu gazdálkodásában kiemelkedő jelentősége volt. Noha a két falu határában müveit szőlőterület ekkor még nem érte el a múlt század közepi kiterjedését, a levéltári források már a 18. század második felében kiterjedt szőlőmüvelésről tanúskodnak Csicsó és Szentjakabfa határában.

29 Csicsóiak mellett sok extraneus is rendelkezett szőlővel a falu határában, ugyanakkor a csicsóiak is birtokoltak szőlőket a közeli falvak szőlőhegyein. Építőanyag A két összeírás adatait vizsgálva legáltalánosabbnak a sövényfal tűnik. Míg az 1. összeírás az „ex sepibus" kifejezést használja a sövényfalra, addig a második az „ex sepibus et argilla" (sövényből és agyagból) megjelölést.

30 Olyan esetekben, amikor a ház falának anyagát nem említették meg, ezt a legáltalánosabban alkalmazott falféleséget feltételezhetjük. A sövényfal megjelölés azonban magában még nem árulja el, hogy a ház földbe ásott cölöpökre, karókra vagy talpas-vázas szerkezettel épült-e. Ennek tisztázása csak a különböző falféleségeket jelölő fogalmak összevetésével lehetséges egy forráson belül, a különböző összeírok ugyanis más-mást értettek a sövényház és a faház fogalmán. Egyesek sövényháznak nevezték mind a cölöpvázas, mind a talpas-vázas szerkezetű sövényházat, mások viszont a talpas-vázas sövényházat faháznak tekintették, akárcsak a boronaházat.

31 Minthogy a két összeírás nem egy kéztől származik, azokban az esetekben, amikor adataik egymásnak ellentmondóak, kétféle magyarázat lehetséges: vagy ugyanazt a falféleséget más-más fogalommal jelölték, vagy a 2. összeírás korrigálta az első pontatlanságait. Utóbbira több példát is hozhatunk fel. A 4. és 18. sorszám alatti háznál az 1. összeírásban sövényfal (ex sepibus), a másodikban fából készült (ex meris lignis) szerepel. A véletlen elírás azért nem valószínű, mert ugyanez az ellentmondás két esetben is előfordul. Az viszont, hogy a 2. összeíró a sövényházat faháznak nevezte volna, azért valószínűtlen, mert a sövényház cölöpvázas és talpas-vázas változatát is pontosan megkülönböztette. Valószínűbbnek tűnik, hogy a későbbi összeíró javította az első összeírás pontatlan adatait, és a 4. és 18. sorszám alatt összeírt házak valóban boronafalú faházak voltak. Boronaházakra a régió késő középkori faluásatásaiból és a 18. század végéről Sümegről is rendelkezünk adatokkal, a Balaton nyugati végnél pedig századunkig maradtak fenn elszórtan boronafalú házak és présházak. 32 A talpas-vázas falszerkezet ugyan csak háromszor szerepel a két összeírásban, meghatározása mégis egyértelműbb, mint a boronafalnak. Az „ex lignis et sepibus", ill. az „ex meris lignis et sepibus" (fából és sövényből) megjelölés minden bizonnyal a talpas-vázas sövényfalat jelölte. Ilyen volt mindkét összeírásban a 2. számú, kőfalat is tartalmazó épület. A 17. számú ház az 1. összeírásban ugyan sövényházként van feltüntetve, a másodikban viszont áthúzták az „ex sepibus" kifejezést és „ex lignis et sepibus"-ra javították. Ez a tudatos korrekció kizárja az elírás lehetőségét, valamint arra is bizonyíték, hogy a 2. összeírás készítője különbséget tett a sövényház cölöp- vagy karóvázas és talpas-vázas szerkezetű változata között. A Balaton-felvidéki sövényházadatokból arra következtethetünk, hogy azok az esetek többségében cölöp- vagy karóvázas sövényfalat takarnak, s a talpas házak - legalábbis a 18-19. században - ritkábbak voltak, mint a Balatontól délre eső területeken. A századunkat megért sövényházakra vonatkozó elszórt adatok, megfigyelések karóvázas sövényfalakról szólnak.

33 Az épületelemeket is felsoroló levéltári forrásokból gyakorta hiányzik a talpgerenda. A fehérvári Custodiatus 1774-ben Akaiin és Dörgicsén felmért sövényházait összehasonlítva az egykorú somogyi épületekkel, feltűnik a tornác hiánya.

34 Egy újabban közreadott forrás alapján ugyancsak arra következtethetünk, hogy a 19. század elején a talpas ház már olyan ritkaságnak számított, hogy az maga elegendő bizonyítékul szolgált a ház régiségének, esetünkben az úrbérrendezés előtti időből való származásának bizonyítására. A kövesdi és csopaki lakosok 1834-es tanúvallomásaikban egy-egy ház, telek múltját, sorsát követték az 1778-as úrbérrendezésig annak bizonyítására, hogy a telek már az úrbérrendezés előtt megvolt.

35 Néha a telken álló házak anyagát is megemlítették. A kőépületek mellett előfordultak sövényfalúak is, az új házakat azonban már mindig kőből emelték. így Sós Mózes, miután Cso-