Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

KLAMÁR ZOLTÁN: Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete

gyás, sárgaföldes sárral simára tapasztották és meszelték, sőt a padlástérben is így jártak el, ha búzát tároltak fenn. Tüzelőberendezések Hagyományos, elemeiben teljes tüzelőberendezést csak Martonoson, a szerb temetőben álló csőszházban találtam. A Temető utca 15-ös számú házának utcai szobájában, egy jó állapotban lévő „banyakemence", csonkakúp alakú földpadkás kemence állt, a konyha fölött hatalmas téglakürtös szabadkémény alatt U alakban, 40x23x39 cm széles, vályogtéglából készült tüzpadka volt található. A hátsó szobában a sifonkemence mellett rakott tűzhely állt, ám idén nyáron, terepi adatellenőrzéskor azt tapasztaltam, hogy a lakatlan épületben valakik elbontották a kemencét és helyére egy gyári takaréktűzhelyet állítottak. A konyhát a pitvartól két falcsík választotta el, ami rendszerint akkor került lebontásra, amikor a szabadkéményt lefedték és a konyhába gyári tüzelős sparheltet állítottak. Ez a folyamat az 1930-as években kezdődött és az 1950-es években fejeződött be. Esetenként a régi kémény kürtőjének egy részét meghagyják és füstölőnek használják, míg a falba vájt kéménytorkot síppal vezetik a régi kürtőbe. A kemencéket korábban karóvázhoz tapasztott szalmás sártekercsből készítették. Erre az építési módra adatközlőim már csak emlékeztek. Dobó Imréék új kemencéje a negyvenes évek végén hódfarkú cserépből, ahogyan ő mondta, kiscserépből készült. A sifonkemencék vályogvagy téglafalúak voltak. Későbbi fejlemény, hogy esetenként, ha bővült a lakótér, a korábbi konyhát is szobává alakították, és a kamrába is építettek egy kemencét. Ez azonban már messze esett a szabad kéménytől, ezért a kemencét a gang felőli falhoz ragasztották, és kintről fűtötték. Ilyen megoldásra Adorjánon a Tito marsall utca 68-as számú házban találtam példát. így a háznak nem egy, hanem két kéménye lett, ami átmenetet jelent az egy központi füstelvezetéses megoldástól, a helyiségenkénti külön kémény segítségével történő füstelvezetési technika felé. Adorjánon külön nyári kemencéket építettek, melyek az udvar egy különálló szegletében voltak, esetenként a góréhoz féltetővel kapcsolódó félszer alatt álltak. Ezek a tüzelőberendezések méreteikben meg sem közelítették a szobai kemencéket és legtöbbször cserép, illetve téglafalúak voltak.

19 Kéményük a kemence szája fölé magasodott, és ha az udvarban álltak, akkor a kemencetestet cseréptetővel védték az időjárás viszontagságaitól. Praktikus okokból építették őket, hogy a nyári kenyér- és egyéb sütések alkalmával ne kelljen befűteni a szobai kemencébe.

20 A kemence, mint tüzelőberendezés túlélte a modernizációt, sőt azt is mondhatnánk, hogy napjainkban újból reneszánszát éli. Oromon néhány új házban újból építettek kemencét, ezek téglafalúak és a jobb hőtárolás miatt samottal béleltek. A kemencék mellett megjelenő rakott sparhelt nem bizonyult hosszú életűnek, mert amint a kéményalját lefödik, az átmenetileg nem használt füstöskonyha, ismételten konyha funkciót kap. A kemence kéményébe becsatlakozik egy csővel a gyári takaréktűzhely és a szobából, újra kikerül az ételkészítés munkafolyamata. Nyílászárók Igaz ugyan, hogy a falverők háromszög alakú nyílásokat vágtak a felvert falba és ezek a majdani ajtók, ablakok helyén voltak, de eredendően nem ezt a célt szolgálták. Egy bizonyos száradási idő eltelte után, az ács vagy a kőműves vágta ki a megfelelő nagyságú lyukat a nyílászárók számára. Ahol megmaradtak az eredeti ajtók, ablakok azokról megállapítható, hogy kivétel nélkül ácstokosak. Ilyen ajtók, ablakok találhatók a horgosi Mosa Pijade utca 33-as számú nádas házban, Kanizsán a Topolyai utca 17-es, a Köztársaság utca 100-as és a martonosi Temető utca 15-ös számú házban. Ezekben az épületekben még néhol megmaradt a szimpla, több üvegszemes ablak. Az ajtók tömörek, ezért az esetek többségében, ha valamilyen átalakítást eszközölnek a házon, akkor az elsők között az ajtókat cserélik üvegszemesre, hogy kilássanak az udvarra vagy belássanak a másik helyiségbe. Ezért az eredeti ajtókat, ablakokat legtöbbször melléképületeken találjuk meg. Tapasztás, meszelés Az elkészült lakóház falait, - miután kiszáradt és megült a fal - két rétegben tapasztották. Először egy durvább, a nagyobb egyenetlenségeket elfedő sárréteg került a falakra. Száradás után pedig finom pelyvás sár került a falakra, ami már sima felületet adott. Ez általában asszonyi munka volt. Újabb száradás után, éles tiszai homokkal

21 kevert, oltott mésszel lehomokozták a falat, hogy a tapasztás után maradt apróbb hibákat elfedjék. Ennek száradása után következett a meszelés. Kí-