Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

SZENTI TIBOR: A hódmezővásárhelyi hagyományos épületek falai és építőanyagai

pásztó cigányok gyakran vállalták a tanyafalak javítását. A kisebb munkákat a gazda és felesége, a középparasztoknál pedig többnyire a cselédség végezte. Az előző tapaszréteget ritkán verték le, csak ha már a faltól elállt és leesőfélben volt. Tapaszra tapasz halmozódott, így a fal vastagsága évről évre növekedett (44. kép). Tapasztáshoz a sarat a kút csurgalékvíz-tároló gödréből szedték. Itt a partosabb részen egy agyaggal, cserépdarabokkal elkerített helyen mindig volt kötőanyaggal, elsősorban polyvával megkevert, szikkadó tapasz, hogy azonnal fölhasználható legyen. Ha a disznók elszabadultak és figyelmen kívül kerültek, előfordult, hogy a fal tüvit kidúrták és ezt azonnal javítani kellett, mert a baromfi ebben a porban fürödve bomlasztotta a falat tovább, a patkány pedig itt fúrta be magát az épületbe. A betapasztott felületet vagy egy deszkadarabbal simították el, vagy a kezükkel. Nem egy olyan falat láttunk, ahol a tapasztás egyes rétegeiben, surló fényben, nemzedékek ujjnyomai voltak kivehetők. A meszelés oltott mésszel történt. Ebből mindig annyit igyekeztek egyszerre megoltani, amit föl is használtak. Ha kimaradt, homokkal leszórták, hogy ki ne száradjon, de igyekeztek minél előbb felhasználni. A fehérre meszelt tanyafalat alul mintegy 40 cm magasan kormos mésszel feketére elhúzták. „Két-három kéve ízíkszárat meggyújtottak. A száraz ízík nagy lánggal égett. Amikor teljesen átparázslott, egy vödörbe rakták és vízzel lelocsolták. A kukoricaszárból készült szenet apróra zúzták, és a vödörben V

3 rész oltott meszet tettek hozzá, amivel egyenletesen elkeverték. Ettől sötét galambszürke »faltüve elhúzó« festéket kaptak. "

]5 A fekete festéket később már a boltban vásárolták. Gyakran találkoztunk azzal a megoldással, hogy az ablaknyílások körül téglával kirakott szömöldököt ecsettel szintén feketére festették (45. kép). A vásárhelyi Pusztára Békés megye felől betelepülő tanyai lakosság ezen a területen mindinkább megváltoztatta ezt az évszázados falszínezést. Ok a tanya falát gyakran világossárgára meszelték és az ablakkereteket, ajtókat pedig sötét okkerrel festették be. A fal tövét szintén okkerrel húzták el. A falak meszelése kívül-belül egyaránt rámeszeléssel történt. Csak a szobafestők a téglából készült városi ház vakolt szobájában vésték le spakni\a\ az előző mészréteget. A tanyai földfalak esetében ez nem is volt lehetséges, mert a mész beleszívódott a szivacsos tapasztásba, és a rücskei közül bicskaheggyel is nehéz lett volt kikaparni. Nem is kívánták volna, hiszen minden mészréteg a levegőből fölvett széndioxid hatására mészkővé visszaalakult, így újabb és újabb szilárd, az esőnek is ellenálló vékony „kőréteg" fedte a falakat (46. kép). A tanyafal hasznosítása és díszítése A tanyafal nemcsak az épület védelmét és egy adott térnek a külső természettől vagy egy másik fedél alatti helyiségtől való elhatárolását szolgálta. A falat a vásárhelyi parasztság sokféleképpen hasznosította és díszítette. Ha arra gondolunk, hogy a mai tömegépítkezés során, a többszintes lakóházak jókora sima falfelülete semmivel sincs „megmozgatva" és csak az egyöntetű sík felületek monotóniájával találkozunk, ezt sajnálatos visszalépésnek érezzük a paraszti ízlésvilág és hagyományrendszer ismeretének tükrében. Annál inkább, mert a tanyai lakosság mértéktartó volt. Túlzottan nem díszítette, nem raggyantotta ki a portáját, minden fölösleges munka csak a gazdaság gyarapításától vonta el, ezért a felület díszítése, megmozgatása - az esztétikán túl mindig a célszerűséget is biztosította. Tárolás A tárolás legegyszerűbb módja az volt, ha a falba facöveket, később vaskampót vertek és erre különféle tárgyakat, élelmiszert akasztottak. (Ezt a módszert láttuk a 44. és a 46. képen.) Ha megfelelő távolságra, egy szintben két vagy több vékony rudat építettek a falba, erre egy deszkát tettek és így tárolópolcot alakítottak ki. A vastag fal elbírta, hogy a falrakás során benne belülről vakablakszerű bemélyítést építsenek ki, vagy utóbb ezt kifaragták, betapasztották és kimeszelték. Ezekből lettek a falba épített polcok, szekrények, tékák. A tanyaház mindhárom alaphelyiségében, tehát a szobában, konyhában és az éléskamrában egyaránt előfordultak. A szobai fali szekrényre rendszeresen tömör deszkaajtót helyeztek (47., 48., 49. kép). Festés, pingálás Vásárhelyen a tanya belső falait leggyakrabban fehérre meszelve hagyták. Néhány kép, fogas, óra, tükör stb. került a falra, ezek díszítették. A polgári ízlést követve, az első világháborút követően, megjelent a falfestés. Az ügyetlenebbek a