Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások

zitív vagy negatív. A különbséget nem elsősorban a lakás milyensége jelentette, hanem a társadalmi hovatartozás. A rendes, jobb módú barlanglakókhoz pozitívan viszonyultak a „felszíniek", a gyermekeik együtt játszottak, a felnőttek eljártak egymáshoz. Tehát a barlanglakás nem volt eleve diszkrimináló tényező. A mélyudvarok némelyikében, az egyik sarokban az esővíz elvezetése céljából vízelnyelő gödröket készítettek. Az udvarokban fák, némelyikben kutak is álltak. Nyáron ott tartózkodtak a lakók, ott szárították a ruhákat, ott játszottak a gyerekek. Egy udvarban általában több család (3-4, de hosszú udvarokban több is) lakott (7-10. kép). A lakások általában szoba-konyhásak, illetve kétszobásak és konyhásak voltak. Tartozhatott hozzájuk még egy, az udvarból vagy a konyhából nyíló kis kamra, fáskamra, éléstár, valamint udvari bejáratú ól az állatok (baromfi, disznó, nyúl) számára. A konyha és a szoba legtöbbször egymásba nyílt, de előfordult, hogy külön bejáratuk volt (10., 15. kép). A legszegényebb réteg lakásai csak egy helyiségből álltak, a cigányoknál előfordult a több család által használt közös konyha. A lakóhelyiségek alapterülete 3,5-6x3,5-6 m, magassága 1,9-2,2 m, a falak vastagsága 0,5-1,0 m volt. A válaszfalakat a legtöbb esetben építették. A mennyezetet általában síkban képezték ki, boltozatos csak kevés volt. A lakásokhoz egyszerű fa nyílászárók tartoztak, a jobbakban a belső átjáróknál is volt ajtó. A falakat kívül-belül rendszeresen meszelték. A jobb minőségűekben, elsősorban a németek kőházaiban hajópadló, a lakások többségében azonban kőpadló volt vagy csak a szoba volt fapadlós. A kőpadló rendben tartását a háziaszszonyok kőpor felszórásával, sározással, illetve horolóval való egyengetéssel végezték. Előfordult, hogy a padlót is meszelték. Rongy- és gyékényszőnyegek, valamint függönyök használata is gyakorlat volt. A fűtést csikókályhával, csikóskályhával vagy más vaskályhával oldották meg, amely általában a szobában állt és füstjét a konyhai kéménybe vagy szabadkéménybe vezették. A konyhában téglából, kőből rakott, esetleg vájt, vagy gyári sparhelt állt (16. kép). Néhány lakásban kemence is előfordult. A kémény legtöbbször a konyhából indult, amelyeket a felszínen kőből vagy téglából képeztek ki (2., 14. kép). A fűtőanyag általában fa volt, a legtöbbször hulladék-, uszadékfa, amit a Duna partján gyűjtöttek. Egybehangzó vé15. kép. Egy budafoki, a Nagykőbánya utca 12. sz. alatti egykori barlanglakás alaprajza. 1. konyha, 2. szoba, 3. kamra, 4. istálló (Felmérte: PAPP Árpád, 1993) lemények szerint a barlanglakások télen jól tartották a meleget, nyáron viszont hűvösek voltak. A lakóhelyiségekben kevés egyszerű fabútor állt: székek, asztal, kredenc, sublót, láda, 1-2 ágy, ún. dikó. Ezeken többen is aludtak, sokan nyugágyba vagy a földre szorultak. A legszegényebbeknek alig volt bútoruk, sőt sokan ágyneművel sem rendelkeztek. A konyhában és a szobá(k)ban falba vájt tárolófülkéket, polcokat készítettek, ezeket esetleg függönnyel eltakarták. Előfordult Mária-szobor számára mélyített fülke is, amit a bejárattal szemben helyezkedett el. A barlanglakásokban petróleumlámpával, karbidlámpával, olajmécsessel világítottak, villanyt csak nagyon kevés helyre vezettek be. A rossz világítási viszonyok miatt (sokszor csak egy lámpa volt egy lakásban) a barlanglakók általában korán fekvők voltak. A víz lakásba való bevezetéséről nincs tudomásunk, udvari vízcsapot is csak egyet említettek a megkérdezettek. A beszivárgó szennyvíz miatt az udvari kutak vizét általában csak mosakodásra, mosásra, öntözésre használták, ugyanilyen célból az esővizet is összegyűjtötték. A fogyasztásra, főzésre szánt vizet utcai kutakból, csapokról hordták, általában a gyerekek. Az asszonyok mosáshoz és egyéb, nagyobb mennyiséget igénylő munkákhoz szükséges vízért szintén az utcai kutakhoz, csapokhoz jártak. Teknőben és lavórban fürödtek, mosakodtak a konyhában, a használt vizet pedig felhordták a felszínre és a csatornába öntötték. Sok barlanglakáshoz kis zöldséges-, gyümölcsös- és virágoskert is tartozott. Ilyenek voltak a nagy udvarokban is, de leginkább a kőházak felett, a felszínen helyezkedtek el. Sokan tartottak kecskét, disznót, baromfit, esetleg nyulat. Nagyobb állatok, tehenek, lovak tartására csak kevés barlanglakónak volt módja. Akik nagyállatot is tudtak tartani, az udvarból nyíló istállót vájtak