Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások

ve a sziklából kivájva. Télen könnyen fűthető. [...] Sajátságos az egyes sziklafalakba vágott, fústbarnított kéményü lakások szabálytalanul elnyúló - gyakran hegyhasadékba egymással szemközt néző házak. Árnyékszékeik sziklából köztük kőházak - alsó emeletben pincékben a sziklaházak emberei magukat szegényebbnek tartják - mert föld alatt laknak, - 2-3 évi fütettség után szárazak lesznek, s hol a hegy a Dunát legközelebb éri néhány ölnyi magasságban nyílik a barlang - Die Höhle - mely festői szikla hullámzatban 9 háznak helyt ád."

75 1864: „Csodálkozva lép az ember a német eredetű lakosok által lakott falu alsó részén kezdődő szikla-utczába. Egy a Dunára néző sziklakapu képezi a bemenetelt az üregek és utczák azon tömkelegébe, melyet emberkezek vágtak az itteni sziklák tömegeibe. Mind kő, csupa kő, a mit magunk körül látunk. A kőben egy nagy lyuk, ez az ajtó; mellette egy kisebb nyílás ez az ablak; itt-ott egy nyomorúságosan összehordott épület, vagy egy, a sziklához felületesen oda illesztett tető - ezek itt az ismertető jelek, hogy emberi lakóhely áll előttünk. Belülről méginkább csupa kő minden; a boltozat, padlózat s a falak mind egy anyagból valók. Csak a háztetőt képező sziklatömeg külső burokja áll földből, melyen a legszebb szőlőskertek terülnek el. S azért itt látjuk a legmeglepőbb ellentéteket: fenn szőlőskert, alól ház; fenn temető, csendes halottjaival, alant az élők zajló sokasága! A földalatti lakások kinyúló kéményeit első pillanatra mindenki temetői síremlékeknek nézi, s csak a kitolongó füst hoz azon gondolatra, hogy élőlények lakhelyei felett járunk. Csodaszerü világ ez! A szegény szőlőkapás, ki itt a legfinomabb bort termeszti, mely a bel és külföld fényűző asztalainak kiváló dísze, itt oly szegényes, olcsó barlangokban lakik, melyek az emberiség legősibb állapotára emlékeztetnek. Az élet legszükségesebb elemei, a levegő és világosság, a jó promontoroiak nézete szerint egészen mellékes dolgok, mert a kőlakásokhoz vezető bemenetek gyakran annyira el vannak rejtve, hogy csak az itteni járással ismeretes emberek akadnak rájuk. Azonban az ily sziklalakások belseje rendesen nem oly szegényes, mint a külsőről ítélve, várná az ember; különösen jó benyomást tesz a mindenütt mutatkozó tisztaság. A bútorok, ágyak stb. a legtöbb kőkunyhóban a szükségnek eléggé megfelelők s a helyi viszonyokhoz vannak alkalmazva. Általában úgy látszik, hogy e sziklaházak lakói, kik részint kőfejtők, de leginkább szőlőmunkások, némi jólétnek örvendnek s jól érzik magukat; a mit az is tanúsít, hogy évről évre új házak, új utczák alakulnak. Építészekre a más efféle építőmesterekre ugyan nem igen szorulnak, de azért némely lakás igen ügyesen van berendezve. [...] Képünk (5. kép) egy a Duna mellett fekvő pincze bemenetelét mutatja, mely a szűk utczából ide lépőre valóban meglepő hatással van. A természet itt egy óriási boltozatú barlangot képezett, mely a festészet s természetbarátra nézve egyformán érdekes. Köröskörül a sziklafalak kiálló darabjai nyúlnak be az üreg sötétjébe, melyet a kitolongó füst még feketébbre fest. Lenn, a barlang hátterében egy halászcsalád telepedett meg, még pedig oly hajlékban, mely tökéletes régi romladványhoz hasonlít. Halászati eszközök, itt-ott egy törött létra, egy kiszolgált szekérdarab s más efféle tárgyak hevernek itt egy halomban; vegyük hozzá a félmeztelen gyermekek festői csoportozatát, kik ama lom között játszadoznak, s oly kép áll előttünk, melynek mását hiába keresnők bárhol."

76 1866: „Promontor viszonylag nagy falu német lakosokkal. [...] A Kálvária-hegyről szép kilátás nyílik. A vendégház jól berendezett. Jellemző az intenzív szőlőművelés és érdekesek az úgynevezett kőházak, amelyek száma több mint 150 és amelyek a homokkőbányák falaiba és barlangjaiba vannak vájva."

77 1866: „[...] A közép-Duna mentén nagy számmal találni sziklaüregeket. Itt maga a természet nyitott effélét, ott az építéshez való kövek kiásott helye kínálkozik menhelyül, másutt e két tényező közreműködése folytán keletkezett az ingyen szállás. Sajátságos hatást tesz az emberre ily földalatti falvak tetején járni, hol a hegyoldalból alacsony kémények nyúlnak ki, és mesterséges, olykor művészileg nyaktörő utak vezetnek az alvilágba. Különösen Promontorban számos ily földalatti üreg van, miket a Vas. Újság ismertetett, melyek közül egy, majdnem negyed óra járásnyira vezet a hegy gyomrába, s oly tágas hogy négy-lovas kocsi megfordulhat benne. E barlangot borkereskedők szabályozták, hatalmas oszlopokkal látták el, merész ívű bejárókat alkalmaztak a külön ágakba, a tetőt megszilárdították, a talajt kiegyengették, s most ezer meg ezer akó számára tartják benne ama tűzitalt, melyből magok a budai hegyek többet teremnek évenkint 200,000 akónál. Kisebbszerü barlangokat lakásul használnak. A többnyire széles bejárót megszűkítették, szabályosabbra vették, és ajtóféllel s ajtóval ellátták.