Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

HÁLA JÓZSEF-MÉSZÁROS BORBÁLA : A budafoki barlanglakások

4. kép. A budafoki Nagy-barlang 1837-ben (rajzolta: VASQUEZ, Carl, metszette: WEISS, Franz) megbízható adatnak kell tekintenünk, mert a jeles szőlész és borász ismerte Promontort, ugyanis az 1830-as években szőlője, pincéje és háza is volt a településen.

57 Ha a fenti számokat egy 4 évvel későbbi, a falu népességére vonatkozó adattal (1836ban 2702 fő

58

) vetjük össze, kiderül, hogy abban az időben kb. 26-29% volt a barlanglakók aránya. Promontoron 1859-ben kb. 200,

59 1865-ben kb. 250

60 barlanglakás volt, számukat 1866-ban így adták meg: „több mint 150"

61 (a lakosság száma 1865-ben kb. 3400 fő volt

62

). 1910-ben a település 636 (mélyudvarokban lévő és a felszínről nyíló) barlanglakásában 2698 ember élt, vagyis a lakosságnak (kerekítve) 24%a.

63 1 920 és 1944 között kb. 1700-1800 között volt a kb. 400 barlanglakásban élők száma, ez az összlakosság 12%-át (1920), 9%-át (1930) és 7%-át (1944) jelentette. A csökkenő százalékos arány nem jelenti a barlanglakók számának csökkenését, mert a lakosság összlétszáma a nevezett időszakban majdnem a duplájára emelkedett.

64 Az 1930-as években Budatétényben és Budafokon több mint 500 barlanglakás volt.

65 Az e településekből és Nagytétényből 1950-ben létrehozott XXII. kerületben számuk az egyesítés után fokozatosan csökkent (1950-ben 396, 1951-ben 374, 1953-ban 260, 1956-ban 231, 1958-ban 230), bennük az 1960-as években történt felszámolásukig több mint 1000 ember élt.

66 Régi adatok és leírások a barlanglakásokról Az alábbiakban azokból a barlanglakásokat érintő, külföldi és magyar szerzők tollából származó tudósításokból közlünk időrendben összeállítást, amelyeket az eddigi kutatás során felleltünk, kezdve az általunk ismert legrégebbivel, Franz JENNÉ 1788-ban írt soraival és befejezve GÖNCZY Miklós 1907-ben és 1908-ban megjelent rövid, de pontos néprajzi dolgozataival. Az idézetek terjedelme és jellege különböző. Rövid, tényszerű közlések váltakoznak részletes, esetenként kommentált leírásokkal. Szerzőikről elmondhatjuk, hogy a barlanglakásokat általában érdekességként, kuriozitásként mutatták be és azokról romantikus hangvételben írtak, idillikus képet