Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 12. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

BALASSA M. IVÁN: Százéves a néprajzi falu

kapu előtt egy őr figyeli a fényképezést. Ez a figura a metszeten is szerepel, de az előtérben egy beszélgető csoportot is elhelyezett Morelli, a csupaszon meredező fákra dús lombozat került, az építkezés maradványai, a kupacok, a létra pedig eltűnt. A Csongrád megyei ház metszete is hasonlóan készülhetett, tehát biztosak lehetünk abban, hogy az ábrázolt formában valósult meg. A szegvári ház megvalósítását bemutató dokumentumok tablója előtt a ház sarokpadját

26 helyeztük el, és ezt követően volt látható az a spanyolozott keményfa ágy, mely a szentgáli (Veszprém m.) épületben állt.

27 III. A Szabolcs vármegyei ház részletének rekonstrukciója (beépítés) A kiállításra alkalmassá tett csűr közepére építettük be a bűdszentmihályi ház részletét. Arra törekedtünk, hogy a méreteiben az eredetivel egyező beépítés kulisszaszerü legyen, tehát csak szemléltesse azt a teret, amelyben az eredeti bútorokat elhelyeztük. A Szabolcs vármegyei ház berendezési listájából kiderült, hogy a második szoba berendezése közelebb állt mai berendezési elképzeléseinkhez, nem beszélve arról, hogy a tárgyak teljesebben maradtak meg. így ezt a szobát és a konyha egy részét rekonstruáltuk. A látogató a tornácról a konyhába lépett, a tornác végén a száz éve megvalósult házban is volt egy ablak a második szobára, ezen és a konyhából nyíló üveges ajtón „kukkanthatott" be a látogató a szobába. A konyhaboltív alatt átmenve juthattunk a kiállítótér belsejébe, ahol feltárult a szobabelső, tekintettel arra hogy ide nem építettünk falat.

28 A tornác ablakkal átellenes végében, egy tablón a „Büd-Szent-Mihályi (Szabolcs megyei) magyar ház" megvalósítását lehetett nyomon követni. Az alaprajzon bejelöltük a kivágást. A JANKÓ János által készített „Jelentés" megfelelő oldalait követően két fénykép a mintaként szolgáló épületeket mutatta be,

29 az egyik arról készült, mely Büdszentmihályon állt és főbb vonásokban mintaként szolgált a megvalósított házhoz, a másik, az anarcsi a tornácoszlopait, oromzatdíszítését „kölcsönözte". A bűdszentmihályi gazdasági épület szinte változtatás nélkül épült fel a Városligetben.

30 A berendezési tárgyak listájából is kiderült, hogy ez esetben is bábuk tették „életszerűbbé" a berendezést, ezekhez is készültek helyszíni felvételek.

31 A pitvarban a falra az eredeti, meglehetősen szerény díszítésű, Hollóházán készült keménycserép tányérok kerültek.

32 A „Hátsó szobá"-ban a bejárat melletti falon kapott helyet a tékalap,

33 a bejárati és a csűr bejárata felé eső falak találkozásában, az ablakok alatt a sarokpad,

34 előtte az asztal

35 emellett egy szék.

36 A csűr bejárata felőli falon a sarokpad és az ágy között volt a falióra.

37 A bejárattal szemközti és a csűr bejárata felőli falaknál, az épület hossztengelyével párhuzamosan helyeztük el az ágyat,

38 és a szokásos módon előtte álltak a székek.

39 A berendezésnél némileg el kellett térnünk az eredeti elrendezéstől, mert a hátsó hosszú homlokzat felőli fal nem épült meg és ezért a bútorokat a meglévők előtt kellett elhelyeznünk. A textíliák nem maradtak fent, ezért ezeket a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gyűjteményéből pótoltuk. A Szabolcs megyei házban - száz éve - négy viseletbe öltöztetett bábu is állt. Egy férfi, egy nő: a gazda és a gazdasszony, valamint egy kondás és gulyás. Sajnos ezek viselete sem került át a Néprajzi Múzeumba, ezért a négy alak felállításáról lemondtunk. IV. A Néprajzi Falu A megvalósított Néprajzi Falut bemutató rész az egész Ezredéves Országos Kiállítás megnyitását ábrázoló fényképpel, majd JANKÓ János soraival indult: „Az ezredéves országos kiállítás egyik alkotása a Néprajzi Falu volt. Míg a kiállítás meg nem nyílt, a nagyközönség általános és naiv kíváncsisággal várta, miként fogják bemutatni a magyar föld népeinek otthonát; a kiállítás tartama alatt annak egyik vonzóereje, a közönségnek beczézett kedvencze volt, mert mindenki otthon érezte magát benne s a házak között megkereshette azt, a mely saját otthonára, telkére, házára, berendezésére, bútoraira és élete módjára emlékeztette...".

40 A néprajzi falunak két utcasora volt, a „magyar" és a „nemzetiségi", ezek tölcsérszerűen távolodtak egymástól, közöttük egy olyan tömb helyezkedett el, amelyet egy utca kétfelé osztott. A Faluról több térképet is közöltek, elsősorban azt, amelyik a Néprajzi Múzeum gyűjteményében van.

41 Közben a szentesi levéltárból is előkerült egy kéziratos térkép, ezen egy ceruzás megjegyzés is van: „Régi helyszínrajz 1894-ből". Az eddig ismert és a szentesi több helyen eltér, és egyik sem azonos a megvalósult állapotot tükrözővel. A három térkép összevetéséből kitűnik, hogy a magyar és nemzetiségi utca gondolata fokozato-