Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide

lopokon végigfutó koszorúgerendára támaszkodnak. A tornác végfal felőli oldalán vakablak található. A pitvar szobával határos sarkában 40 cm magas padkán áll a szögletes sütőkemence, amely szájával a bejárat felé néz. Melléje csikósparheltet állítottak, melynek füstjét kályhacső vezeti a kémény alá. A szobával határos falon van a szobai tüzelő füstnyílása, melyet alul és a bejárat felől a falsíkból kissé kiemelkedő füstterelő sárhurka határol. A kemence szája fölött gerendákból összeácsolt farámára támaszkodó sövénykémény, sátoros kémény emelkedik. E közel négyzetes alakú rámát a végfalra és közfalra támaszkodó két rövidebb cserénygerenda alkotják. E ráma sarkaiba négy, felfelé kissé összetartó gerenda van csapolva, melyek a padlástérben négy vízszintes gerendával kalodaszerűen össze vannak fogva. A kémény vázát alkotó ráma függőlegesen mogyoró- és gyertyánfa vesszővel van befonva, s kívül-belül sárral betapasztva. A kémény a tetőgerincnél töri át a tetőt, a kinyúló négy pózna fölé zsindellyel fedett kis nyeregtető borul. A kéménytapasztáson 1869-es évszám olvasható. A kémény és a bejárat közti padlásrészen, két folyógerenda közt helyezkedik el a padlásfeljáró nyílás. A szobában felméréskor tüzelőberendezés nem volt, telente bizonyára a csikósparheltet vitték át a szobába. A ház felmérésekor (1941) Jakab István és felesége, Csákány Terézia tulajdonában volt. Elmondásuk szerint a házat Bíró Geregely és Szabó Klára kezdte építeni Szabó Klára fél telkén. Csak a falak készültek el, a félkész épület évekig szalmával befedve állt. 1868-ban szerezte meg Csákány József és felesége, Bíró Lilla. Csákány József - a jelenlegi (1942) tulajdonos apósa - 35 éven át bíró volt. Mivel e tisztet öreg korában töltötte be, „öreg bíróként" emlegették a faluban. O fejezte be az építkezést sógorával, Bíró Farkassal. 1868-ban volt a fedő kaláka. A kémény 1869-ben készült, tapasztásához 18 szekér vájkot (agyagot) kellett idehordani. A kémény tapasztását, vájkolását cigányok végezték. A lakóház ablakait 1940-ben kicserélték. A pitvarban korábban a sütőkemence másik oldalán is tűzhely volt, ahol szabad tűznél főztek cserépedényben vas háromlábon. Az emlékezet szerint a tűzhelynek a bejárat felőli végén 30-40 cm magas, keskeny védfal óvta a tüzet a huzattól, mögötte pedig két 10-20 cm hosszú, 6-8 cm széles, hasáb alakú ponkkő volt a tűzhelyen, erre helyezték a 60-70 cm hosszú fahasábokat. „A nagy nyílt túz régen bevilágította az egész házat, a pitvarban meleg volt a nagy tűztől, ha becsukták az ajtót". A kemence melletti tűzhelyet 1914-ben bontották el, helyére Beke Samu készített rakott sparheltet (vakkemencét). Ennek helyén a felméréskor (1942) már csikósparhelt (vaskemence) állt. A szobában eredetileg nagyméretű kályha kemence, cserepes kemence volt, hasonló, mint Nemesek öreg házában. „A kályhában nagy, méteres hasábok égtek folyamatosan". A szabadszájú kemence lábát (padkáját) papírral borították be, hogy a bírót felkereső, ott ücsörgő emberek ne rugdossák össze az oldalát. A szabadszájú kemencét is 1914-ben bontották el. A konyha berendezése két asztalból, ládákból, hombárból áll. A szobában az udvari fal mentén egy ágy, kasztén, szekrény sorakoznak egymás mögött, az utcai ablakok előtt kanapé áll, előtte asztallal és két székkel. A hátsó falnál egy ágy és egy láda, a közfalnál katonaláda és egy kasztén kapott helyet. Csákány György, Budapesten élő kidéi adatközlőnk (1989) fényképet és több relikviát őriz az „öreg bíróról", többek közt a 30 éves bírói működése emlékére kapott emlékbotot. Csákány György úgy tudja, hogy az Alsó u. 31. sz. telek mindig is a Csákány família tulajdonában volt, az öreg bíró is ott született. Szerinte a ház korábban épült, 1868-69-ben csupán korszerűsítették, kéménnyel látták el. A gabonás az utca és a szomszéd telek felé erősen lejtő terepre épült közvetlenül a utcavonalra a kőfalú, előtornácos építmény. Keleti, az utcaszintnél mélyebbre alapozott fala egyben kerítést képez, ehhez csatlakozik a nagykapu oszlopa. A lakóházzal szemközti oldalán faoszlopos tornác húzódik, melyre a telek belseje, illetve a csűr felől nyílik a feljárat. A terepviszonyokat kihasználva, az utca felőli sarokban a tornác alatt disznóólat alakítottak ki. A gabonás falazata a lakóházéhoz hasonló, vakolatlan, meszeletlen kőfal. A tornác bejárati része, valamint maga a gabonás is nagy, lapos kőlapokkal burkolt, a tornác hátulsó része viszont deszka padozatú. Mind a gabonás, mind a tornác pallókkal lepadlásolt. A tornác utca felőli végfalába vaklyuk mélyed. A tornácról létrán közelíthető meg a padlás. A négyzetes alaprajzú gabonás belsejébe hevederes deszkaajtó vezet. Az utcai falba a belső falsík felé kiszélesedő, kisméretű szellőzőnyílás van vágva. A gabonás vert szalmával fedett kontyos fedele szarufás tetőszéken nyugszik. A szarufák a folyógerendába vannak csapolva. A szalmatetőt a csúcsokon nyárssal, a tetőgerincen fordított V-alakban összeerősített pozmákkul biztosították. A gabonás belső falai durván vakoltak. A gabonás 1887-ben épült Sárközy József és Fojtos Filip kőművesek, valamint Jakab József ács közreműködésével. A köveket ingyen faragták. Minden anyagot a gazda biztosított, a munkások csak a szerszámot vitték. A kőműveseket, ácsot és a napszámost is pénzzel fizették. Ilyen munkát 10-12 forintért csináltak akkoriban. A gabonás tornácán tiloló, hordó és egy bakokon álló, szúnyoghálóval elfüggönyözött ágy található, a gabonás hátsó sarkát zsilipéit falú hombár foglalja el. Az istállós csűr a gabonás mögött, a telekhatáron áll, fala vakolatlan kőfal. Az istálló (pajta) bejárata az utca felől, a rövid homlokzaton nyílik, a csűrkapu a szomszéd telekhatár felé néz. Az épület nyeregtetős, hornyolt cementcseréppel fedett. Tetőszerkezete álló-