Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

AZ ÉPÍTMÉNYEK LEÍRÁSA - Kide

templom már eleve tornáccal épült, vagy csak később, esetleg az áthelyezéskor bővítették tornáccal. A szentélyboltozaton lévő felirat szerint a templomot 1902-ben renoválták. A görög katolikus egyház 1948-as megszüntetése óta a templom az ortodox liturgia szerint működik. Alsó u. 220., özv. Csákány József né telke Az Alsó út keleti oldalán, a kidéi patakig húzódó bő telek a falu legmódosabb családjáé, a Csákányoké, a környező üres telkekkel együtt. Utóbbiak még nem estek családi osztály alá, nem épültek be, bennük kert, kukoricás, gyümölcsös van. Az udvart az utca felé fedköves, gyeppel borított kőkerítés határolja, a gyümölcsöstől sövény- és tüskekerítés, a szomszédos üres telkektől pedig tövis- és léckerítés választja el. Az udvar felméréskori elrendezése azt az állapotot mutatja, amikor a 19. század elején épült lakóházat már gabonásként használják. Ez a kőépület a telek közepén helyezkedik el. Az 1861-ben épült új lakóház evvel párhuzamosan, a telekhatárra épült. A telek másik oldalán, az utcához közel, a lakóházzal párhuzamos elhelyezésű, félig lebontott épület maradványai láthatók, melynek hosszméretét kerítésként meghagyott bejárati oldalfala mutatja. VARGHA László manuáléján ugyan csűrnek jelöli, valószínűbb azonban, hogy istálló volt. Nehéz ui. elképzelni, hogy a telken két csűr lett volna egyidejűleg, istálló azonban egy sem. A bejárati ajtó és a mellette jelzett két kis ablak is erre mutat. Az udvar északkeleti sarkában állt az 1874-ben épült csűr, melynek egyik végében 1930 körül istállót választottak le. Az udvarra az új ház tornácának vonalában egy kiskapu, a gabonás (a régi ház) bejárati homlokzatához igazodóan kétszárnyú kapu vezet. Mindkét kapu előtt kőlapokból képzett kis híd ível át a kerítés előtt húzódó vízelvezető árkon. Az új lakóház előtt szőlőlugassal befuttatott előkert van, benne két erdei fenyővel. A kőkerítéssel határolt előkert a tornácról közelíthető meg. A kőkerítés mentén kőlapokkal kirakott járda vezet a ház bejáratáig. A régi és az új lakóház között, a kerítéshez közel, zsilipéit boronakávájú gémeskút áll. A ház bejárata előtt egy eperfa ad árnyat, alatta a kőasztal a ház építésével egyidejűleg, 1861-ben készült. A ház mögött szőlőlugas rejti el az árnyékszéket. A gyümölcsöst elválasztó kerítés előtt kő tyúkól, kutyaól és két disznóól kapott helyet. Az istállós csűr oldalfala előtt ugyancsak van egy disznóól. Az udvar déli, keskeny sávját az elbontott épület kerítésként meghagyott fala választja el az udvar többi részétől. Itt szalmakazlak és boglyák sorakoznak, a romépület utca felőli sarkában pedig veteményeskert van töviskerítéssel elkerítve. Az udvart osztó kőkerítés és az utcai kerítés szögletében van a trágyadomb, mellette, a bejárati kapu tövében sövényfalú, kerek juhhodály áll. A porta épületállománya nemcsak két korszak építkezésének változásait példázza, hanem az eltérő telekbeosztást is. A telek belsejében álló régi lakóház és az utcavonalhoz épült egykori istálló, juhhodály, közelükben a trágyadombbal, valószínűleg a kettős vagy baromudvaros telekelrendezés maradványa. A gabonássá átalakított régi lakóház kéthelyiséges kőépület, amely a családi hagyomány szerint 1801-ben épült, taposott szalmával fedett, füstlyukas tetővel. A pitvar hátsó része fölött az átalakításig sövényből készült szikrafogó volt. A pitvar elülső részét egyik oldalon tapasztott sövénypadlás fedte, a közfal és a szomszédos keresztgerenda közti szakasz azonban lepadolatlanul maradt, itt szállt fel a füst a padlástérbe, és innen nyílt a padlásfeljárat is. A pitvar bejárata a déli oldalon volt, vele szemben állt egykor a sütőkemence. A szobát az utcai és udvari homlokzaton egy-egy ablak világította meg. Miután az épületet gabonássá alakították át, kemencéjét, cserényét elbontották, és bejárati rendszerét is megváltoztatták: az eredeti bejáratot befalazták, és a pitvar nyugati, illetve a szoba északi oldalán új ajtónyílást vágtak. A fedélszék bárdolt tölgyfából készült. A két-két kakasülővel összekötött szarufákat a födémgerendákba csapolták és széltartókkal kötötték a koszorúgerendához. A szalmafedést husángokból, karókból készült lécek közé verték. Az épület szabálytalan, apróbb kövekből falazott külső homlokzata vakolatlan. Az új lakóház 1861-ben épült, kőfalú, szoba-konyha-szoba-oldalkamra beosztású, hátsó szobája alatt alápincézett. Első két helyisége előtt faoszlopos tornác húzódik, melyet az utca felé lécajtó zár le. A ház egész udvari homlokzata előtt a tornác padozatával azonos szintű és kivitelű, szabályos kőlapokból kirakott járda fut végig. A konyhát a bejárati ajtó két oldalán egy-egy kis ablak világítja meg. A konyhából egy-egy ajtó vezet az első, illetve a hátsó házba. Utóbbinak a hátsó harmada jelenleg ketté van osztva: a konyhával határos kisebbik helyiséget csak boltíves nyílás választja el a szobától, a kamraként használatos nagyobbik helyiségbe ajtó vezet a hátsó szobából. Mindegyik helyiség földes padozatú, deszkafödémes. A hátsó szoba födémgerendái gyalultak, az első szobáé gyalulatlanok, ezért itt a födémet befestették. A hátsó szoba födémgerendáit vaskapcsokkal rögzítették a padlástérben elhelyezett mestergerendához, amely a szokásostól eltérően nem a szoba középvonalában, hanem az udvari fal közelében fekszik. A tetőszerkezet bárdolt gerendákból készült. A szarufákat faszeggel rögzített ollós csappal kötötték össze egymással, alsó végükkel a koszorúgerendára támaszkodnak, amivel szélfogó is összekapcsolja őket. A szarufapárokat 2-2 kakasülő köti össze. A kontyos tető mindkét végét füstlyuk töri át. A taposott szalmafedés új korában a másfél méteres vastagságot is elérte. A hátsó szoba alatti dongaboltozatos pince lépcsős lejárata a ház keleti, hátsó homlokzatáról nyílik. A