Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Jegyzetek

masztására a Mezőségben, Kalotaszegen, Dél-Biharban. Az alsó lécekbe gereblyefog-szerűen kinyúló facsapokat, gyakákat erősítettek. MALONYAY Dezső 1907. 91.; BÁTKY Zsigmond 1907. 56.; GYÖRFFY István 1915-1916.1. 127.; KÓS Károly 1989. 20. 59. A régiesebb csüngőszarufás tető és az azt felváltó, a padlásgerendákba csapolt, támasztott szarufás tetőszerkezet Erdély más területein is egymás mellett élt. KÓS Károly 1989. 55., 92-93., 139-140., 206. 60. Lásd az 54. sz. jegyzetet. 61. Ugyanezt az eszközt használták Kalotaszegen is. JANKÓ János 1892. 62. 62. FARAGÓ Ferenc 1944. 50. 63. Ugyanezt a folyamatot írja le KÓS Károly a Kolozs megyei román ácsfalu, Bedecs építőgyakorlatának ismertetésénél az 1940-es évek elejéről. 1989. 55. 64. FARAGÓ Ferenc 1944. 50. A kérdőív vertföld és agyagföld padozatot különböztetett meg. Előbbi sokkal gyakoribb volt. Valószínű, hogy itt ugyanaz a különbség mutatkozott meg, mint a kőfal kötőanyagánál: a módosabbak a határból hoztak agyagot, a szegényebbek csak a ház földjét döngölték le. 65. FARAGÓ Ferenc 1944. 49. 66. Uo. 50. 67. BÁTKY Zsigmond 1930. 68. KÓS Károly 1989. 142-143., 208.; BALASSA M. Iván 1985. 101-106. 69. A tornácot VUIA, Romulus a román parasztház fontos elemének tartja. 1960. 55. 70. B. NAGY Margit 1970. 28., 1973. 117. 71. B. NAGY Margit 1970. 17., 33.; BÁRTH János 1996. 182. 72. Ezt a kettős háznak nevezett alaprajzi változatot, mint a székelyföldi házak egy speciális változatát, BARABÁS Jenő ismertette. 1973. 31-37. A kettős ház másutt is előfordul, STAHL, Paul a szimmetrikus, megduplázott házat Románia különböző területein a nagycsaládi együttéléssel kapcsolja össze. 1958. 86. 73. Hasonló folyamatot ír le a Kis-Küküllő vidékéről és a Mezőségből KÓS Károly. 1989. 103-104., 143., 146., 148-149. 74. A Mezőségben hasonló folyamat zajlott le. KÓS Károly 1989. 108. 75. A kemence szó jelentéstörténetét vizsgálva BARABÁS Jenő (1987. 345-347) gazdag bizonyító anyagra támaszkodva állapítja meg, hogy a szó eredetileg általában tüzelőt jelentett, nem meghatározott tüzelőtípust, s jelentése csak a 17. századtól, illetve Erdélyben még később differenciálódott. Ezt támasztják alá a Borsa-völgyi adatok is. 76. Hasonlóan képezték ki és használták a pitvarbéli kemencéket a Mezőségben és a Kis-Küküllő mentén is, azzal a különbséggel, hogy ott eltérő építőanyaguk és építésmódjuk miatt boglya alakúak voltak. KÓS Károly 1989. 92., 107., 109., 146-149. 77. PESTY Frigyes helységnévtára. A közeli római villa maradványait MÉRI István és SZÉKELY Zoltán tárták fel 1943-ban. SZÉKELY Zoltán 1969.; KABAY Béla 1982. 633-634., továbbá MÉRI Istvánnak és SZÉKELY Zoltánnak a függelékben közölt jelentései. 78. MALONYAY Dezső 1907. III. t. cserepes kandalló füttővel Magyarókerekéről, továbbá KÓS Károly 1989. 151.: cserepes füttővel Nagykendről. 79. A folyamatot szemléletesen írja le és illusztrálja KÓS Károly 1989. 106-109. A plattenos főző- és melegítőkemencét már alig lehet megkülönböztetni a plattenos, leres rakott sparhelttől. 80. KÓS Károly 1989. 106. 81. ZENTAI Tünde és SABJÁN Tibor a takaréktűzhelyek magyarországi elterjedését vizsgálva ugyancsak felhívják a figyelmet a füttő korai erdélyi megjelenésére, és a takaréktűzhelyeknek a magyarországitól eltérő, sajátos fejlődési útjára. KÓS Károly és ZENTAI Tünde olyan autochton fejlődést tételeznek fel, melynek lehetséges kiindulópontja a sárponkra vagy katlanra helyezett sütőkő, majd vas lemez lehetett. KÓS Károly 1989. 106-109.; ZENTAI Tünde 1995. 100.; SABJÁN Tibor az egyszerű plattenos tűzhelyeket helyi, erdélyi, partiumi nagytáji sajátosságnak tartja. 1995. 125., 134. 82. Kidén a sátoros kémények nem terjedtek el szélesebb körben. KÓSA László 1958-ban mindössze két ilyen kéményt talált, valószínűleg a VARGHA László által felmért házakét. 83. Ugyanezek a folyamatok zajlottak le a Mezőségben is. KÓS Károly 1989. 107-108. 84. MALONYAY Dezső 1907. 108., 117., 134. 85. 1996-ban még láttunk egyet az egyik utolsó szalmás házban Kidén. 86. MALONYAY Dezső 1907. 161. 245. kép, 4. ábra. 87. A kenderfeldolgozást GÖNYEY Sándor gyűjtötte fel. Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára 5335. 88. A csűrök osztályozására és az állványos csűrtípus jellemzésére alapvető tanulmány: BARABÁS Jenő 1967. 5-6.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 40-41., 70-79. 89. BARABÁS Jenő 1967. 5-6.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 40-41., 78. 90. JANKÓ János 1892. 108.; GÖNYEY Sándor 1941., 1957.; GILYÉN Nándor I960.; BARABÁS Jenő 1967. 4., 6.; KÓS Károly 1989. 84-85., 100., 154-155.; ZENTAI Tünde 1981. 91. KÓS Károly 1989. 100. 92. GILYÉN Nándor épp Kolozsborsáról közli egy épülő jármos csűr fényképét, azonban itt is, mint a VARGHA László által felmért példányoknál, a kapu jármos szerkezete nem ismétlődik meg a csűr belsejében. Ez talán a csűr kisebb méretével magyarázható. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 78. 121. kép. 93. KÓS Károly 1989. 85. Mezőköbölkúti, 1890-ben épült csűr rajza. 94. ZENTAI Tünde 1981. 10. 95. KÓS Károly 1989. 154-155. 96. KÓS Károly 1989. 86. Györgyfalvi és bodonkúti csűr rajza; 154. Lapádi pajtás csűr rajza. 97. KÓS Károly 1989. 153. Lapádi cséplőcsűr rajza. 98. Megvolt a „könyöklő" a mezőségi és Kis-Küküllő menti istállóknál is. KÓS Károly 1989. 99., 155. 99. KÓS Károly a csűr és istálló közös fedél alá való összevonását Kalotaszeg, a Szamoshát és Marosszék felől érkező hatásokra vezeti vissza a Mezőségben, és az 1920-as évekre teszi, amikor a gépi cséplésre való áttéréssel feleslegessé váltak a nagyobb cséplőcsűrök. 1989. 73., 99. 100. Az ilyen pajtás csűrök a gépi cséplésre való áttéréssel már elsősorban a takarmány és a gazdasági eszközök tárolására szolgáló építmények, melyek elhelyezésénél