Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)
TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Gazdasági épületek és az udvar kisebb építményei
hogy ott egy ember felegyenesedve hányhassa fel a szénát. Idősebbek Kidén úgy tudják, hogy ezt a csűrtípust az I. világháború táján ismerték meg a kidéi kőművesek, ácsok, amikor katonaként távolabbi vidékekre is eljutottak. Látva praktikusságát, maguk is megpróbálkoztak építésével. Ezt a csűrtípust a szomszédos falvakban „kidéi csűrnek" nevezték. Az 1930-as, 40-es években épült csűrök már legtöbbször állószékes tetőszerkezetűek, alacsonyabb nyeregtetős vagy csonkakontyos fedelüket deszkával, zsindellyel, cseréppel fedték. Az ilyen csűröknél a tető terhét a kőfalak hordták. Nem cséplőcsűrök többé, hanem a szálas takarmány, gazdasági eszközök tárolóhelyei. Mindig kapuszárnyakkal készülnek, és gyakori, hogy egyik falukba lécvázas kukoricagóré épült bele. Ugyanakkor Borsán még az 1940-es években is épült kisméretű jármos csűr. 101 FARAGÓ Ferenc kérdőívének adatai alapján a kidéi portáknak - 16 kivételével - mindegyikén volt istálló. 102 Bár a többi falura vonatkozóan nincsen hasonló statisztika, a fotók, telekalaprajzok, valamint a térképek alapján úgy tűnik, hogy a többi faluban, különösen Borsán, gyakran hiányoztak a nagyobb gazdasági épületek. Disznóól - néha több is - szinte minden telken volt. Boronafalú és talpas, zsilipéit falú változatai voltak legáltalánosabbak, de akadtak földbe vert karókra font, kerek alaprajzú disznóólak is. Néha a szekérszínnel közös tető alatt építették fel a disznóólat. Voltak egy- és kétrekeszesek. A talpas disznóólak közt előfordultak olyanok is, melyek billenőajtós etetőnyílása előtt két faragott kis oszlopra támaszkodó eresz húzódott. VARGHA László szántalpas disznóólakat is említ feljegyzéseiben, ilyen, feltehetőleg a mezőségi, Kis-Küküllő vidéki szántalpas disznóólakhoz hasonló építményeket 103 azonban sem a felmérések, sem a fotók közt nem leltünk. A disznóól állhatott az udvar hátsó részében, az istállós csűr közelében, de kerülhetett közvetlenül a lakóház mellé is. Az akloskertes udvarokon az istállóhoz hasonlóan az utcához közel helyezkedett el. 104 A tyúkólak többnyire lábakon álló, szalmával vagy szárizikkel fedett, sövényfalú kerek építmények voltak, melyek falát általában tapasztották és meszelték. Másutt a csűr mellé épített deszkaólakban tartották a majorságot. Az ólakat gyakran két szintre osztották, alul a kacsáknak, libáknak, felül a tyúkoknak volt a helyük. 105 Juhakolról mindössze kettőről készült felvétel. Ezek földbe vert karókra font, egy részükön szalmával fedett, szabálytalan alaprajzú építmények voltak. Egyikük a csűrhöz csatlakozva, másikuk a lakóház utcai homlokzata elé épült. A határbeli marhaakiokról (staul), a melléépült kunyhóról, a fejősjuhászok (bács) szántalpas vagy kerekeken járó deszkabódéjáról (esztena) és az ugyancsak deszkából összeállított fejőkarámról (sztrunga) BALOGH István Borsavölgyi kutatásait ismertető rövid közleménye, és K. KOVÁCS László kéziratos disszertációja révén alkothatunk képet. 106 A tárolóépítmények közül a gabonást említjük első helyen, noha korántsem volt elengedhetetlen tartozéka minden portának. A gabona tárolására ugyanis más módokat is alkalmaztak. A gabonát ácsolt, vagy vázas, sövényfalú ládákban, szuszékokban tárolták, melyeknek nem kellett feltétlenül a gabonásban állniuk. Elhelyezhették őket a csűrben, a ház padlásán, a kamraként funkcionáló harmadik helyiségében vagy a tornácon is. 107 Bádokról szólva VARGHA László kiemelte, hogy a gabonások régen csak nemesi porták tartozékai voltak. A Bádokon talált példányok valóban mind egykori jobbágyős nemesek telkén álltak. Gyakoriak voltak azonban a gabonások Kolozsborsán is, mégpedig egykori jobbágyportákon - igaz, ez utóbbiak korára nincsenek biztos adatok - építését tehát inkább a nagyobb terménymennyiség indokolta. A gabonások zöme fából épült - kivéve Kidén, ahol sok kőfalú gabonás is akadt. A kis számú boronafalú példány mellett, számos zsilipéit falú gabonásról készült felmérés és fotó. A gabonások talpgerendáit mindig magas kő alapfalra fektették, hogy alulról is biztosítsák az épület szellőzését. VARGHA László szöveges gyűjtésében szántalpas gabonásokról is szó esik Borsán, ilyenről azonban sem felmérés, sem fénykép nem készült. A gabonások többsége rövid oldali bejáratú volt, bejáratuk előtt tornáccal. Maga a belső tér négyzetes alaprajzot mutatott, benne egy középen futó közlekedő folyosó mentén kétoldalt, vagy U alakban helyezkedtek el a hombárok, szuszékok, ládák, hordók. Néhány hosszoldali bejárattal épült gabonás is ismert, ezek egykori nemesi porták tartozékai voltak. A fából épült gabonások egy része alatt kőből épült boltozott, vagy gerendafödémes pince volt. Kidén a kőfalú gabonások közt is akadtak tornácos és alápincézett építmények. Míg a régebbi gabonások kontyos tetejét szalmával fedték, addig az újabb, már általában nyeregtetős, deszkaoromzatos gabonásokét cseréppel.
