Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Gazdasági épületek és az udvar kisebb építményei

mence teteje és a fal szolgáltak rakodóhelyként. A füstmentesített konyhákban viszont szaporodnak a bútorok, némelyik konyha a szobával egyenértékű lakóhelyiséggé vált. Itt sem alakult ki azonban a bútorok elhelyezésének olyan kötött rendje, mint korábban a szobáknál. A család összetétele, a szükségletek és a rendelkezésre álló hely szabták meg, milyen bútorok hová kerültek. A lakóház, sőt esetenként a gabonás tornácán a szuszékokon kívül ágyat is helyezhettek el, ahol nyári melegben aludtak. Akadt köztük szúnyoghálóval elfüggönyözött, bakokra helyezett deszkaágy is. A lakás díszítéséről csak a szórványos belső felvételek alapján alkothatunk képet. A falakat főként román házaknál szentképekkel, bögrékkel, keménycserép tányérokkal díszítették. Fontos szerepe volt a textíliáknak a lakás otthonossá tételében. Szőtteseiket az általuk termelt és feldolgozott kenderből házilag állították elő.

87 Hasonlóképpen alig van adatunk az egykori jobbágyős nemesek udvarházainak berendezésére, minthogy a felmért vagy fotókkal dokumentált épületekben már más családok laktak. Gazdasági épületek és az udvar kisebb építményei Noha a gazdasági épületekről az építőanyagok és épületszerkezetek ismertetésekor már megemlékeztünk, érdemes külön fejezetben is összefoglalni az udvar egyes építményeinek jellegzetességeit. Az udvar leghangsúlyosabb épülete a csűr volt, melynek mind anyagát, szerkezetét, mind alaprajzát és elhelyezését tekintve számos változata előfordult a Borsa-völgyében. Közülük a csépelésre és gabonatárolásra szolgáló hosszú csűröket tekinthetjük legrégibb típusnak, ilyenek azonban - különösen Borsán - még a felmérés idején is épültek. A hosszú csűrök átjárhatók voltak, rendszerint kapuszárnyak nélkül, és az udvar hátsó részében helyezkedtek el, a portakapuval szemben. Talpas-vázas szerkezetű, zsilipéit boronafalú és kőfalú változataik egyaránt előfordultak. A kisebbeknél a belső tér osztatlan, s a magas, meredek taposott szalmatető súlya a falakra, illetve a vázszerkezet oszlopaira nehezedik. Tetőszerkezetük csüngő szarufás. A kontyolt tető a csűrkapuknál csak a kapuszemöldökig ér le, a szarufák itt fiókgerendákba vannak csapolva. Keresztgerendák híján a szalmafedelet az eresznél alátámasztó dorongokat itt külső oszlopokba csapolt fiókgerendákra fektették. A hosszú csűrök nagyobb példányainál a magas, olykor méternyi vastag szalmatető tetemes súlyát állványzat viseli.

88 A csűr belső terét két belső oszlopsor osztja meg, melyek a csűr kapuszárfáinak vonalában helyezkednek el. A kőtalpazatra állított faoszlopokat kötőgerenda kapcsolja össze páronként. Ezen az állványzaton nyugszanak a székkoszorúk, melyek a szarufák közbülső alátámasztására szolgálnak. Állványos csűröknél a szarufák alsó vége fiókgerendákba van csapolva. Ezek a fiókgerendák tartják a szalmatetőt alátámasztó dorongokat is. A belső oszlopsornak a csűr tagolásában nincs jelentősége. Az oszlopsor és az oldalfal közti szakasz nincs a csűr középső részétől elrekesztve, elsősorban statikai funkciója van. Ilyen állványos szerkezet zsilipéit boronafallal, sövényfallal és kőfallal egyaránt előfordul, sőt fal nélküli példányai is ismeretesek. A falnak a tető hordozásában szerepe alig volt, ezért előfordulhatott, hogy pl. a sövényfalat utóbb a tető megbontása nélkül kőfalra cserélték. Az állványos csűrök - melyek megnevezésére GILYEN Nándor a csarnokos csűr megjelölést is használja - magas szintű ács szakismeretet feltételező építmények. A szerkezet múltja a neolitikumig követhető - akkor még földbe ásott oszlopokkal, ágasos megoldással. Területi elterjedése szinte egész Európában kimutatható, ÉszakNémetországban, Hollandiában a lakóházat, istállót közös fedél alatt egyesítő nagy csarnokházak, másutt csűrök tetőszerkezeteként. A magyar nyelvterületen elsősorban a Szamos mentén, Szatmárban és a Kisalföldön meghonosodott állványos szerkezet múltjának, kapcsolatainak a feltárásával még adós a kutatás.

89 A hosszú csűröknek különleges típusai a jármos csűrök, amelyek az erdélyi Mezőségen, Kalotaszegen, a Kis-Küküllő mentén és Szatmárban jelennek meg, mindig más csűrtípusokkal együtt.

90 A két belső oszlopsort elkerülendő, itt a csűr tengelye felé hajló görbe oszlopok és az ezeket összekötő csűrjárom tartják a koszorúgerendát, amely a szarufák közbülső alátámasztására szolgál. A Kis-Küküllő mentén ezt a csűrtípust már a 18. században „mezőségi formájú csűrnek" vagy „mezőségi hosszú csűrnek" nevezik az összeírások, megkülönböztetve őket a boronákból épült „székely

es", vagy „székely módra épült csűröktől".

91 Ez talán e csűrtípus kialakulásának helyére is támpontul szolgálhat. Elterjedésük va-