Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - A lakóház külső megjelenése

tek belé. Ez a szobai tüzelő tartotta a meleget, fűtőalkalmatosságul és főzésre szolgált. Ferde kürtő vezette belőle a füstöt a pitvarba. A FARAGÓ Ferenc kérdőívében szereplő szobai cserépkályhák valószínűleg ezeket a csempézett füstfogóval rendelkező főzőkemencéket jelentették, bár a rakott sparheltek közt is akadt csempézett sütőrésszel rendelkező. Ezek a szobai plattenos főző- és melegítő kemencék a Mezőségen is általánosan elterjedtek, ugyancsak főzőkemence, füttő néven. KÓS Károly egy 1836-os széki adatot közöl, melyben Tiszt. Bandi István a presbiteri gyűlésen jelenti, hogy „...a tanuló házában lévő kementzére Vastábla múlhatatlanul szükséges. " KÓS Károly következtetését idézzük: „...a meleg jobb és gyorsabb kiadása érdekében az eddig nyílt szájú kandallónak elöl vasplattenes résszel való kiegészítésére gondolunk, olyan formán, ahogy ez a XIX. század végéig a falusi parasztházakban is szerte a vidéken általánossá lett. "

80 KÓS Károly a Mezőség népi építészetéről írt tanulmányában számos rajzot is közöl ezekről a Borsa-völgyi főzőkemencékhez igen hasonló tüzelőkről. Ezeket a kemencéket már csak egy lépés választja el a teljesen zárt rakott sparheltektől, a vakkemencéktől, ahol a tüzelő berakására zárható ajtó szolgál. E rakott sparheltek már legtöbbször nem a kandalló tűzhelyére épültek, így sokkal kisebb helyet foglaltak el.

81 A hagyományos pitvarbeli cserényeken kívül kivételesen szabadkémények is előfordultak Kidén. Ezek legelső, 1867-ben épült, gerendavázas, tapasztott sövényfalú példányáról felmérés is készült. Az ilyen kéményeket formájuk után sátoros kéménynek hívták. Gyakoribb megoldás volt az, amikor a cserény tetejét áttörték, és keskeny deszkakéménnyel vagy kályhacsővel vezették el belőle a füstöt a tetőn kívülre.

82 A füstelvezetést végül mászókéményekkel oldották meg. Ezek alkalmazásánál is akadtak átmeneti formák. Előfordult, hogy a konyha falához épített „kéménypillér" a padlástérben ért véget, s belőle egy lyukon keresztül távozott a füst a hiúba. A valódi mászókémények kőből, utóbb téglából épültek a pitvarban a szobai fal mellé. Új épületeknél a kémény kürtőjét részben a válaszfalba mélyítve alakították ki. 50 cm széles, 70 cm mély kéményt építettek, „mert több kemence is szolgált belé". A kéményfej - amelyet gyakran kőből raktak - rendszerint a gerincnél törte át a tetőt, hogy az esővíz a kémény mögött ne álljon meg a tetőn. A zárt kémények megjelenésével teljesen lepadlásolták a pitvart, amely így lakható helyiséggé, konyhává vált. A padlásfeljáratot gyakran áthelyezték valamelyik oromfalra, ami a korábbi kontyos tető (sátoros tető) csonka kontyossá alakítását (kontyos tető) vonta maga után. Az oromzati padlásajtó és a padlásszellőző nyílások biztosították ezután a padlás megvilágítását. A lakóhelyiséggé vált pitvarban még sok helyen megtartották a sütőkemencét, de, hogy kevesebb helyet foglaljon, testét kilógatták a házon kívülre, szája elé pedig vékony kőlapokból vagy csempékből füstfogó sátrat építettek (sátoros kemence). A füstfogóból a falban kiképzett, olykor törtvonalú kürtő vezette a füstöt a mászókéménybe. A mászókéményes konyhákban már rakott sparhelt vagy vassparhelt állt, s a bútorzata székekkel, ággyal is kiegészült. A lakhatóvá vált konyha helyenként átvette a lakószoba szerepét, míg a szoba tiszta szobává vált. A gyűjtés idején a szobák többségét vaskályhával fűtötték, de a tiszta szobák egy részében nem is volt tüzelő.

83 E változásokkal egyidejűleg kezdték kitenni a kemencéket végleg a konyhából, s vagy a házhoz toldott, vagy különálló nyári konyhában helyezték el, esetleg csak szerény tetőt eszkábáltak az udvaron felépített kemence fölé. A nyári konyhák tüzelőberendezése és füstelvezetése ugyanazokat a változatokat mutatta, mint a pitvaré. A lakóház külső megjelenése A hagyományos Borsa-völgyi lakóház díszítetlen, szépségét, harmonikus megjelenését arányai adják. A házak építésénél messzemenően alkalmazkodtak a változatos terepszinthez. Kidén és Bádokon gyakran építettek pincét a háznak a lejtős oldalon lévő helyisége alá. A pince felől szemlélve, némelyik ház szinte monumentálisnak hat. Az udvar lejtésének megfelelően szélesedő, festett lábazattal érték el, hogy a ház meszelt homlokzata vízszintes vonalban végződjék. A házak falát legtöbbször kékre meszelték. Ezt úgy érték el, hogy a mészbe ultramarin festéket, mészkéket kevertek. A meszet Hondáról érkező meszesektől vásárolták, akik „Meszet vegyenek! Nu cum parus var!" kiabálással járták végig szekerükkel a falvakat. Régebben 10 liter meszet 25 lejért, az 1940-es években 1 pengőért árultak. Kiürülő szekerüket igyekeztek gyümölcs-