Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTKEZÉS - Építőanyagok és épületszerkezetek

ban átnyúlik Szolnok-Doboka vármegye területére is (Dobokán a házak 65,5%-a volt kőfalú), itt a kőépületek a faépületekkel közel azonos arányban fordultak elő. A Borsa völgyétől északra már a faépítkezés az uralkodó. Nyugatra fa- és földfalú épületeket találunk változó arányban egymás mellett, a kőépítkezés itt már elenyésző. A Kidével határos Magyarújfaluban a századfordulón közel azonos számú fa-, kő- és földfalú házat írtak össze. Kolozsvártól nyugatra, Kalotaszegen ismét jelentős a kőfalú házak aránya a faházak mellett. A kőépítkezés terjedése századunk első felében is folytatódott a Borsa völgyében. Kidén 1943-ban, már mindössze 4 olyan ház akadt, amely nem kőfallal épült. A kőépítkezés elterjedése a legtöbb Borsavölgyi faluban valóban a fa hiányára vezethető vissza. Csomafáján a jobbágyok 1820-ban így panaszkodtak: „A határba birtokosainknak kevés erdejük vagyon. Az is teljességgel nem épületre való, maguk is velünk együtt, mind az épületre, mind a tüzelésre való fákat pénzen más határokból veszik meg, és adgyák nekünk, sőt fel állításában is segítenek bennünket... Tűzi fát szomszéd határokból szerzünk, um. kidéi, bádoki, gyulai, sólyomkői, fodorházi határból. Menet-jövet egy nap megjárható, hozhatunk egy szekér tűzifát, mely jő nekünk 30 xrba. Falunk közönségének is vagyon vesszős és Rhenas 60 véka férőjü erdeje, de abból csak közönséges szükségünket pótoljuk. "

32 A borsai jobbágyok hasonlóképpen nyilatkoztak: „Épületre való fákkal földesurainktól más határbéli erdőkkel segíttetünk, de tüzelésünkre sem fánk, sem nádunk nincsen, idegen határokból kell pénzen fát szerezzünk és vecturázzunk. Kapunk pénzünkért eladó erdőt, a bádoki határban, ahová félbe éjfél után mindjárt meg kell marháinkkal indulnunk, és estvére jöhetünk haza, edgy hozatal 30-40 sőt 48 krajtzárokba is fel kerül nekünk, a vecturán és fáradozásunkon kivül. Jól lehet épületre való fáink nincsenek, de határunkban kövek akár miféle épületre valók jó bőségesen vágynak. "

33 Még az erdővel rendelkező bádokiak is felpanaszolták, hogy „... épületre való erdőnk nincsen, hanem az illendő és szükséges épületek felkészíttetésekre és igazításokra is eddigelé földesuraink adtak fát... " Egyedül a kidéi jobbágyok nem panaszkodtak a megfelelő épületfa hiányára: „...Épületre való Erdejük Mlgos földes Urainknak itt a határunkban vagyon, és abból a szükséges épületekre való Fákat sőt tüzelésünkre is a le eset száraz Fákból eddig elé szoros vigyázat alatt tisztességesen nyertünk. " Nem mulasztották el ugyanakkor a helység beneficiumai közt felsorolni, hogy „...épületre való Kő határunkban bővön vagyon".

34 Kidén viszont még századunkban is jelentős erdők voltak. Tehát a kőépítkezésre való áttérésben más okok is közrejátszhattak. Az 1750. évi erdélyi országos összeírás Kidén két kőművest is említ,

35 egyikük a korszak legismertebb, legkedveltebb, több megyében is foglalkoztatott kőfaragója, Sipos Dávid, akinek 1762-ben bekövetkezett haláláról RETTEGI György is megemlékezett memoárjában: „. ..Meghala Kidében a szegény Elek Sándor. Ez jó, szolgálatra való tréfás ember volt. Ugyanott csakhamar utána Jokus Ferenc kőmíves. Ugyanott egy hétre kőfaragó Sipos Dávid. Ez jó asztalos, jobb kőmíves, kőfaragó pedig speciális, úgyhogy Erdélyben mása nem volt. A dési, bonchidai, drági, küblösi prédikáló székek az ő munkái voltak nyavalyásnak. - Más helyekre is sokat csinált. Kár, hogy egy tanítványa sem maradt. "

36 RETTEGI leírásának köszönhetjük, hogy Sipos Dávid a művészettörténeti kutatás előterébe került. Ma már alig akad Erdély művészetével foglalkozó munka, amelyben Sipos Dávid alkotásai ne szerepelnének.

37 Különösen BALOGH Jolán foglalkozott behatóan munkásságával, s ismert műveinek stílusjegyei alapján több más alkotását is sikerült azonosítania. RETTEGI idézett sorai alapján nemcsak Sipos kőfaragói tevékenysége foglalkoztatta, hanem építészeti és asztalos-festő tevékenységének nyomait is igyekezett felkutatni.

38 A csomafáji származású helytörténész, KABAY Béla utolsó éveit ugyancsak annak szentelte, hogy felkutassa Sipos Dávid életének homályba vesző időszakát, s kidéi működésére, esetleg még fellelhető alkotásaira fényt derítsen. A Sipos Dávidra vonatkozó eddigi kutatásokat MIKLÓSI Sikes Csaba összegezte, rövid cikkében a Kidén előkerült, Sipos Dávidnak tulajdonítható faragott kőtöredékekről is hírt adott, egy oroszlános kőtöredéknek a rajzát is közölte.

39 B. MURÁDIN Katalin pedig nemrég részletesen foglalkozott Sipos Dávid és követőinek munkásságával, s a Faragott kőszószékek Erdélyben c. könyvében minden Sipos, illetve követői által faragott kőkatedrának közli a részletes felmérési rajzát.

40 A még reneszánsz fogantatású, finom, lapos faragású, stilizált növényi ornamentikával, indákkal díszített prédikálószékek mellett ajtó- és ablakkeretek is jelzik a kidéi kőfaragó működését, s BALOGH Jolán joggal feltételezi,