Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 11. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1997)

TÖRTÉNELEM - TÁRSADALOM - GAZDASÁG - Társadalom

faluban. Az 1808-as lustrajegyzék adatai szerint Bádokon 5-en lovas, 11-en gyalogos, Csomafáján 9-en lovas, 19-en gyalogos, míg Borsán 9-en lovas és 2-en gyalogos szolgálatot teljesítettek.

15 A Cziráky-féle összeírás adatai alapján Borsán a jelentős számú (19) 1-7 jobbágyüléssel rendelkező kisbirtokos nemes mellett több nagybirtokosnak is voltak részbirtokai: Bethlen Istvánnénak 38 jobbágyülése és 3 puszta telke, Bánffy Ferencnek 19 jobbágy- és 2 zsellértelke, Bánffy Jánosnak 11 jobbágy- és 3 zsellértelke.

36 Bádokon 1820-ban 18 nemes család élt, akik általában 1-2 jobbágytelekkel, esetleg egy puszta telekkel rendelkeztek. Egyedül a Czikó családnak volt 9, a Rhédey és a Török családnak 5-5 jobbágyülése. Zsellért, hazátlan zsellért és taxalistát mindössze egyet-egyet írtak össze Bádokon.

37 Csomafáján ugyanekkor 15 kisbirtokos család élt, akik szintén egy-két, néhányan öt jobbágytelekkel rendelkeztek.

38 Ezekben a falvakban az adózó népesség zöme román vagy elrománosodott magyar volt.

39 A magyarok többségénél az asszimiláció egyet jelentett a vallás megváltozásával is. Ezért találkozunk gyakorta magyar nevekkel a görög katolikus temetőben. A nemesség nagyobb része a református vallást követte. Mindegyik falu rendelkezett református és görög katolikus templommal. A vegyes lakosú falvakban az összeházasodás, az elkeresztelés, a magyarok asszimilációja az azonos körülmények közt élő jobbágy és zsellér népesség körében természetes folyamat volt, nem kísérte rosszallás. A nemesség körében viszont ez rendkívülinek számított. Csomafáján még 1942-ben is emlegették a Csahóczi családot, amely nemes létére hitehagyott lett. A család elrománosodása pedig nem új keletű, már az 1806-os lustrajegyzékben Juon keresztnéven szerepel a Csahóczi család egyik tagja. A zömmel kisnemesi lakosságú Kidén elsősorban a társadalmi különbség akadályozta a vegyes házasságokat, így ebben a faluban a már eleve kisebb létszámú románság a magyarsághoz asszimilálódott. Borsán, Bádokon és Csomafáján viszont a csekélyebb számú nemesi elem alkotta a református magyar kisebbséget, míg a kis létszámú jobbágy és zsellér sorú magyarság a görög katolikus román többséghez asszimilálódott.

4

" A cigány népességről községi bontásban készült statisztika csak 1941-ből áll rendelkezésre. Eszerint csak Csomafáján éltek cigányok, mégpedig ötven fő, akik a görög katolikus egyházhoz tartoztak.

41 Kidén a különböző etnikumú, vallásfelekezetű népesség békében élt egymás mellett. Az 1900-as és 1941-es statisztikák számszerű adatokat tartalmaztak arra nézve is, hogy a vizsgált falvak lakosságából hányan beszéltek magyarul. 1900-ban a kideiek 73%-a volt magyar, és a lakosság 93%-a tudott magyarul. Ez az arány Csomafáján 33, illetve 45, Bádokon 33, illetve 49, Kolozsborsán 19, illetve 23 százalék.

42 1941-ben Kidén a lakosság 93, Bádokon 35,5, Csomafáján 32,1 és Kolozsborsán 27,6 százaléka tudott magyarul.

43 K. KOVÁCS László 1942-es megfigyelései szerint a vegyes házasságokat majdnem mindig a görög katolikus templomban kötötték, ami már első lépés volt az utódok vallási és nyelvi asszimilációja felé. Az 1910-es népszámláláskor Kolozs vármegyében 1197 görög katolikus és 337 görögkeleti vallású magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Ezen általánosnak mondható tendencia alól csak Kide volt kivétel.

44 Az egyes Borsavölgyi falvak etnikai összetételében mutatkozó különbségeket, s a századok során végbement eltolódásokat jól mutatják a földrajzi nevek, melyeket SZABÓ T Attila és GERGELY Béla gyűjtöttek össze, nemcsak az élő hagyományból, hanem a régi iratokból is. Társadalom A Borsa völgye a Mezőséggel együtt a szórványba került magyarság tipikus területe. A Borsa-völgyi falvakban azonban a magyarság számának és arányának csökkenése a csekély népszaporulat, az elvándorlás és asszimiláció miatt még erőteljesebb volt, mint a Mezőségben. Kivételt csak Kide jelentett, ahol a századforduló óta a magyarság aránya ugyan nem csökkent, abszolút száma azonban igen.

45 1996-os látogatásunkkor a folyamat végső stádiumát konstatálhattuk, elsősorban a közeli városokba való elköltözés, és a Ceauçescu-korszak végén a magyarországi kivándorlás miatt. Kidén a lakóházak több mint fele lakatlan, vagy nyaralónak vásárolják meg. A házak zömét idős házaspár vagy özvegy lakja. Esküvő, keresztelő évtizedek óta nem volt Kidén. Csak hétvégenként, nyáron költözik élet a faluba, amikor Kolozsvárról, Szamosújvárról hazalátogatnak a gyerekek, unokák. Ez a folyamat nem kímélte a kidéi román családokat sem. Még szomorúbb a helyzete Bádok, Csomafája néhány idős magyar lakójának. E falvak már együttesen alig képesek az