Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál

dig egy konyhából, a kocsmáros szobájából a borivó szobából és egy pincéből áll. Egy 1871-ben készült leírás az. örz.sekuti malom konyháját így mutatja be: „egy kis befalazott takarék tűzhely egy vas sütő csővel, alatta egy kis sütő kemenczével, van még egy kámin ajtó ffa desz­kából két sarokkal és egy toló zárral jó karban, mégis egy katlan, füttő lyukján egy kis vas ajtóval jó karban." 4 " Ugyanebből az évből (1871 ) jegyeznek fel egy konyhát a keszthelyi Polgárváros 7. számú uradalmi lakóházában: „egy katlan egy kisebb és nagyobb kemencze, és egy be­falazott tűzhely." 4 " Itt rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a „befalazott tűzhely" kifejezés nem a legegyértelműbb adat, de mivel máshol, ahol csak tüzelőpadkát írnak le, nem használják a „befalazott" jelzőt, a takaréktüzhelyek esetében pedig következetesen, mi arra gondolunk, hogy itt is az utóbbi berendezésről lehet szó. Nem sorolva tovább az adatokat megállapíthatjuk, hogy Keszthelyen a jelentősebb középületekben az 1850-es években jelennek meg a takaréktűzhelyek, majd rövid időn belül szélesebb körben is elterjednek. A Keszthely környéki, de még nem paraszti épületekben az 1860-as évek végétől, az 1870-es évek elejétől mutathatók ki a takaréktűzhelyek. A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál Amint a bevezetőben már említettük, néprajzi kuta­tásunk nem foglalkozott mélyrehatóan a takaréktüzhelyek kérdésével. A népi építészet összefoglalóiban is csak rö­vid, és az egész nyelvterületre általánosító jellegű megál­lapításokat tesznek kutatóink. BARABÁS Jenő és GI­LYÉN Nándor Vezérfonal népi építészetünk kutatásához című munkájukban a takaréktűzhelyek legkorábbi megje­lenését az 1880 körüli időkre teszik, megjegyezve, hogy példányaik ölthettek helyi jellegzetes vonást." 1 Későbbi munkájukban, a Magyar népi építészet-ben a tüzelőberen­dezések történetében beálló korszakfordulót az 1880­1910 közötti periódusra teszik, amikor is megjelennek a vaslapos takaréktűzhelyek felváltva, a nyílt tűzön főzés gyakorlatát. Az elterjedés ütemét nyugaton gyorsabbnak, keleten lassabbnak tételezik fel." A takaréktűzhely paraszti megjelenését FI LEP Antal is a 19. század második felére teszi és megállapítja, hogy elterjedése „...a falusi kapitalizálódás kibontakozásához s a tradi­cionális életkeretek bomlásához kapcsolódott." 5­Az alábbiakban nagytáji bontásban szeretnénk meg­vizsgálni a takaréktűzhelyek paraszti meghonosodásának a kérdését, tesszük ezt azért is, mivel a kutatás során az a meggyőződésünk alakult ki, hogy ezek a tüzelőberende­zések területileg eltérő módon és eltérő időben kerültek be paraszti lakáskultúránkba. Nyugat-Dunántúl E táj falvaiban a füstöskonyhás házak uralma a 19. század utolsó évtizedeiben megtörik és helyükre egy tel­jesen füstmentes konyhájú új típusú lakóház kerül, melynek katlannal kombinált mászókéményéhez zárt járatokkal csatlakozik a sarokba átlósan beépített kemen­ce és a műves lakatosmunkával díszített többsütős, víz­melegítős takaréktűzhely. BÍRÓ Friderika kutatásaiból tudjuk, hogy ezek a konyhai együttesek az Őrség falvai­ban és a göcseji részeken terjedtek el/ ! A terület két fal­várói, Szalafőről és Bődéről részletes feldolgozás is készült/ 4 Bődén a mászókéményes konyhák az 1920-as, 30-as években terjedtek el, megépítésükben közrejátszott a családok közötti rivalizálás is. 55 A már korábban köz­zétett keszthelyi történeti adatokkal összhangban jól felvázolhatok a takaréktűzhelyes konyhák elterjedésének időbeli és térbeli mozgásai. A városi, mezővárosi kör­nyezetből a múlt század közepén induló folyamatok a század 70-es éveinek elején már elérik a falusi iparosok, kereskedők lakóházait, majd a század utolsó évtizedeiben a módos parasztság lakáskultúráját is megváltoztatják. A divathullám az 1920-as, 30-as évekig tart. ezután már a mozgatható takaréktűzhelyek {gyalogtűzhely, porhelt, parhert) időszaka kezdődik, melyet századunk második felében a gyári készítésű asztaltűzhelyek váltanak fel. 5 " Dél-Dunántúl A takaréktüzhelyek elterjedését először a fentiek során már tárgyalt nyugat-dunántúli területekkel szomszédos Dél-Zalában vizsgáljuk meg. KERECSÉNYI Edit mun­kájából tudjuk, hogy a takaréktűzhelyek térhódítása az 1880-as évektől számítható/ Egyik adatközlője úgy emlékszik, hogy aki 1890 után épített házat, az már job­bára sparheltcX épített/" A nyugat-dunántúli falvakkal el­lentétben itt a takaréktűzhely nem egy füstmentes modern konyhai egységgel együtt terjed el, hanem mint önálló tüzelőberendezés, ezért a füstmentes szobába és a füstös­konyhába is megtalálhatók voltak példányaik. A szobába kerülő takaréktűzhelyeket a cserépkályhák lebontása után állították fel. Ahol két szoba, tehát két szemeskályha volt, ott a hátsó szobait lebontották, darabjaiból kipótolták az elsőt, a megmaradt szemeket pedig beépítették a szemeskályha helyére épített takaréktűzhelybe/ 9 A szobában felépített takaréktűzhellyel megváltozott a ház hagyományos funkcionális rendje, ősztől tavaszig a szo­bában főztek, a konyhát csak nyáron használták ilyen célra.'" A konyhába kerülő takaréktűzhelyek ha kis el­téréssel is, de időben megelőzték a szobai példányokat, legalábbis ez olvasható ki abból a tényből, hogy a kály­hák cseréjét a 19. század végétől számítja KERECSÉNYI Edit." 1 A szomszédos somogyi területekről az első takarék­tűzhely említést 1859-ből ismerjük, de nem parasztház­ból, hanem a mernyei uradalomhoz tartozó göllei mester­ház konyhájából.' 2 Az uradalom épületeit feldolgozó H. CSUKÁS Györgyi azt is megállapítja, hogy a takarék­tűzhelyek szélesebb körű elterjedése később, az 1880-as évek tájékán következik be." 5 A parasztházak kapcsán több kutató is a századfordulót nevezi meg a takarék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom