Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
KECSKÉS PÉTER: Vallásos társulatok Gyöngyösön
11. kép. Szent Tamás Céh oltára a Bertalan-templomban bi részein a tisztségviselő dékányok és jegyzők nehezen betűzhető írása található. Figyelemre méltó az egyik 1812-ből való bejegyzés: „Protoeuláltatot. mely dologrul az Régiségre való nézve méltó képen szükséges emlékezetet tenni. Tudni illik, hogy az Betsületes Czéhünknek volt Sz. oltárja, amely is S. Istvány első Martyr Tiszteletére Fel emeltetet... in Anno 1467. Mivel pedig az Régiségbűi azon oltárunk már Romlandóságra Indult, azon üdőben Csekély költségével birván B. Czéhünk... azért széjel Bontattuk, és az Fel Szentelt márvány kő vitelét az Kálvárijába, az közepin Levő S. Istvány első Martyr képe eonserváltatik városunknak Törvényes Házánál, azon Sz. oltár pedig El Bontatott... In anno 1787." „AFellebb említet szentelt kő az ICálvárijára vitetett... 1793." Az oltárkép a további bejegyzések tanulsága szerint 1843-ban a Szent Bertalantemplomból a ferenees templomba került. A társulati oltár korai nyomát más forrásokban keresve a 17. századig jutottunk. 1695-ben a Szent Bertalan-templomban megvolt a „vértanú oltár", 35 1750.-ben a felső kápolnában van oltáruk, "de most isteni szolgálatra alkalmatlan minthogy a többi elhányatott oltárok oda vannak helyezve". 56 „Az. önnön magok oltáraihoz tartozandó szőllőkbül ez idén (1695) preveniálandó bor beli dézsmánkat ezen esztendőbe el engedtük" - írta a Jászon lévő egri püspök." E céhhez tartozó, közösen művelt szőlők adás-vételi lajstromának ismertetésétől eltekintve - melyek jelentős 16-18. századi helytörténeti adatokat tartalmaznak -, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a társulatnak a 18. század második felében vörös viaszpecsétje volt, mellyel szerződéseiket és levelezésüket hitelesítették (4. kép, két álló katona a térdelő vértanút kővel dobálja). A vértanú szent kultuszának jelentőségére utal, hogy 1799-ben a ferences páter, Rozeman Nepomucenus gimnázium grammatikai osztályával a szent életéről adott elő iskolai színjátékot („Actio comica de István primo martyre").'" A mezővárosi közteherviselésben is részt vett a céh, a szokásos közmunkákon kívül: „1796 dik Esztendőben ...állítatott az Btes N Che egy egy katonát az felség parancsolattjara". A társulat Gyöngyöspüspökiben lévő szőlői után a 18. században szokásos dézsmapénz helyett (7 dénár egy kapás szőlő után) 5 dénárt fizetett vagy a városi tanács „in natura" mustban szedte be a szokásos felét, mint „pápista céh"-től."' A céhkönyvbe jegyzett azon lajstromok is tanulságosak, amelyek a vétségek büntetéseként rovattak ki: „B. R meg ismerte Magát. Büntettetett 1825be, 4 forintra", 1834-ből: „Megg büntetődöt NVN. az fajtalanságáért 25 forintra" (5. kép). Annyi bizonyos, hogy az articulusokban szereplő pénzbüntetéseknél alacsonyabb összegeket állapítottak meg. illetve a negyedévenként összegyűlt dékányság a „család állapottya", a „bün publicatioja" és a „megbánás mértéke" szerint ítélt. A 18-20. századi adatok alapján az is állítható, hogy az egyéni- és közmunka, a helyi közösség érdekében végzett tevékenység belső demokratizmusú, patriarchális értékrendű életvitele jelentette a mércét. A Szent István Vértanú Céhnek a 19. században volt céhháza, közös birtoklású épülete, amiben a „nagy szoba" keeskelábas asztalokkal és „méretes lócákkal" szolgált az összejövetelek színhelyéül. Az épület alatti pincében kaptak helyet a szőlőfeldolgozó és bortároló eszközök, edények. A céh házánál (vagy más esetben a dékány házánál) tártolták a ládákat. Ezekben voltak a használati eszközök: „fáklyatartó láda", „díszes láda", „jegyző láda", „Ekcsájág tartó kis láda" ( 1823, 6. kép). A fáklyákat külön becsben tartották, amik egy részét a ferences templom sekrestyefolyosóján tároltak (7. kép). A társulati borivó edények, a „kis pintesek", „kancsukák" száma 1823-ban 22 darab volt. Fehér ólommázas, kék színű irókával feliratozott több példánya megmaradt: „Szent istvá 1880 ny társulat" (8. kép) és „Szent István Társulat 1922. I. 28.". 4 " A céh új zászlaját 1842-ben Braun István „érdemtellyes képész művész keze által" készíttették el. A helyi mester a vértanú megkövezését ábrázolta a céh pecsétnyomóján látható módon. A zászlón avatáskor két koszorút helyeztek el: „az egyik a szőllő művészekre mutat, Alma, Körte, Cseresznye, Diska Szilva..., a másik mivel földművesek is vagyunk, buza virág... rózsa szinü virágok leg szebben mutogatták magokat" - szólt a társulati jegyzőkönyv. A vörös brokátból készült zászló 1959-ben megújítva áll a ferences templomban (20. kép).
