Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
BALASSA M. IVÁN: Mutatvány a magyar népi építészet szakszótárából
ab Jaksas ->ablakfélfa ablak te » ó' —» a b I a k t á b I a ablakszárny: az ablak nyithatócsukható, rendszerint üvegezett része; Fenstertügel, castement, sz. Az ablak lehet -^egy- és -^•kétszárnyas, egy és több —» ablakszemes. ablaktok: az ablaknyílásban az -^ablakszárnyaikat tartó fakeret; Fensterstock, window-case, sz. Különböző technikai megoldású változatai vannak: ács-, —>palló-, —» geréb-, -^heveder-, -bkotok. Részei: —» ablakiéi'fa, —» ablak-könyöklő, —» ablakszemöldök. ablaktőc —> ablakkönyöklő ab lak vas ^ablakrács ablakszem: az —>ablakosztólécce\ több részre tagolt —> ablakszárny egy, rendszerint üveggel borított része; Fensterscheibe, pane, sz. Nyj. ablakkarika {Hódmezővásárhely, Békés, Gyula, Balmazújváros, Nyírség, Rozsály, Magyarókereke) ablaktányér és alakvált. (Torda, Bukovina, Andrásfalva, Gyergyótölgyes, Bözöd). ablakszernöldök: az ablaktok felső, vízszintes eleme; Fenstersturz, head of frame, sz. abora: négy faoszlopon fel-le mozgatható, könnyű —» sátortetőből álló szénatartó; 'ein (über Heuschober) auf vier Stangen angebrachtes, auf und ab bewegbares Schutzdach', a., sz. Első előfordulása - 1586: „hart Abara Zena". Ukrán eredetű, de a megfejtés részletei nem teljesen tisztázottak, vö. ukrán nííopiii Tájszó, - és alakvált. (Dercén, Korláthelmec, Kömörő, Zsarolyán, Szernyemocsár, Szilágykrassó, Erdőhát, Kisar, Kölese, Kisszekeres, Palágyság, Tiszahát, Beregszász, Gyertyánliget, Hosszűmező, Kőrösmező, Aknaszlatina, Máramarossziget, Felsővisnyó). aborakalap: az abora csúcsos, mozgatható tetőrésze (Felsővisnyó) ács: az épületek fa-, elsősorban szerkezeti részét készítő mesterember; Holzarbeiter, Zimmermann, carpenter, sz. A szó első előfordulása - 1233: „Quandam uilla nomine Aich" helynévként.; 1395 k.: „Artiflex: alcli\ „carpentarius: alcli\ Otörök eredetű, megfelelői az ujgurban, türkménben, szalárban. A régiségben gyakori volt az álcs forma is. A nomadizáló magyaroknál ~ azt a mesterembert jelölhette, aki mindenféle famunkával foglalkozott, a szó jelentésszűkülése a középkorra tehető. A magyar nyelvterület egészén ismert. ácstok: vékonyabb vagy vastagabb —» gerendából készített, teherbíró -rabiak- , —>ajtótok; n., a., sz. Változata a -^borított ácstok és a -^borított ácstok béléssel. ablaktábla: az ablak tokjára kívülről ráhelyezett, nyitható vagy levehető, legfeljebb apró lyukkal áttört tömör, fából, vasból, esetleg más anyagból készített tábla a fény épületből kirekesztésére; Fenstertafel, window-pane. sz. Vas változata, a —» vasszárnyas ablak tűzvédelemre is szolgál. A fából készült ~át helyenként festéssel díszítettlék. Nyj. a blakte vő (Füzesgyarmat). ágas — »tornacoszlop ágas —> kerítésoszlop ágas -»kapufélfa ágas —>kútágas ágasfa (ágas): az épület tetejének gerincénél lévő —> szelementtartó, földbe rögzített, felül természetes, vagy mesterségcsen kialakított villás elágazású oszlop; Firstsäule, a., sz. Az ág ágas származéka először bizonytalanul 1141—61: Agas személynévként, 1229/1550-ben mint helynév: Agosholm; 1395 fn. agoz. Az ág alapszó eredete vitatott: 1. ősi örökség az ugor korból; 2. ősi örökség a finnugor korból. Feltételezhetően mindkét esetben építkezéssel
