Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

ZENTAI TÜNDE: A takaréktűzhely a parasztházban

/entai Tünde A TAKARÉKTŰZHELY A PARASZTHÁZBAN „A rákot! pórhelt örökké visszakívánjuk." - mondta Czövek János kopácsi öreg gazda 1988-ban, amikor a régi tüzelőkről faggattam. A takaréktűzhely jelentőségét nehéz j óbban megfogalmazni. A takaréktűzhely a paraszti lakáskultúra fejlődésének új szakaszát jellemzi. Meghonosodása egybeesik a jobbágyi kötöttségek alól felszabadult parasztság lassú polgáro­sodásával, melynek hatása a 19. század második felében már megmutatkozik a házak modernizálásában. A takarék­tűzhely elterjedése nagyjából egyidőben kezdődött a nép­rajztudomány kibontakozásával. Egyedülálló lehetőséget kínált a teljes folyamat megfigyelésére. Az erősen történeti érdeklődésű tudományág művelői azonban elsősorban az elmúlóban lévő hagyományokat próbálták menteni, s nem igazán érezték feladatuknak az új „polgári jövevény" kutatását. S bár e tüzelőberendezés hozzávetőleg egy évszázadon át meghatározó szerepet töltött be a lakisi otthonokban, tudománytörténete alig van. Sorra kimaradt a korai népi építészeti leírásokból, néprajzi tájmonográfiák­ból, sőt a nagy néprajzi összefoglalásokból is. Jelenlétére csak egy-egy mondat utal, szórványosan tűnik föl a fény­képeken és rajzokon, miként 1933-ban a Magyarság Néprajzában. 2 A Magyar Néprajzi Atlasz 1950-1960-as években végzett gyűjtő munkái gazdag adatokat tártak fel a takaréktűzhelyekről is, azonban a publikált térképek ebből alig tükröznek valamit.' Nem véletlen, hogy FILEP Antal a Néprajzi Lexikon takaréktűzhely szócikke végén (1982­ben) nem tud irodalmat megjelölni. 4 A 20. század közepe táján, amikor a takaréktűzhelyek fölött kezd eljárni az idő, a figyelem lassan ráterelődik. Az utóbbi évtizedek népi építészeti monográfiái Erdélyből, a Dunántúlról, a Felföld­I. kép. Egyszerű kivitelű, rakott takaréktűzhely a szobában. Siklósnagyfalu (Baranya m.), ZENTAI János felvétele , 1962. ről és részben az Alföldről a takaréktűzhelynek is teret szentelnek.' S 1994-ben végül egy önálló tanulmány is nap­világot látott, melyben SABJÁN Tibor" az országos Sza­badtéri Néprajzi Múzeum épületbontásai során végzett kutatások eredményeit teszi közzé mérnöki pontosságú szerkezeti rajzokkal és leírásokkal. A takaréktűzhely történetének rekonstruálásakor sokat meríthetünk a külön­féle kéziratos gyűjtemények és népi építészeti archívumok anyagából, köztük is elsősorban az Országos Műemléki Felügyelőség és a Magyar Népi Építészeti Archívum felmé­réseiből, a Magyar Néprajzi Atlasz gyűjtőfüzeteiből, a re­gionális néprajzi atlaszokból, fotótárakból stb." A takaréktűzhely jelentőségéről elmondhatjuk, hogy álta­la elérkezett a falusi tüzelőszerkezetek „vaskor"-a. A ha­gyományos középkorból öröklött sár és fa alapanyagú tü­zelőberendezések köre kiegészül a vasalkatrészekkel föld­szerelt sparhelttel. A tűz immár zárt térben ég, s az égéster­mékeket füstcsatorna vezeti el. Az új tűzhely egyesíti ma­gában a korábbi nyílt főzőzhelyek és a kályha funkcióit, mégha fűtő minőségében alul is marad a kályhával szem­ben. Egyszerre képes betölteni a füstelvezetés, a főzés­sütés és fűtés szerepkörét. A szobában fölépített takarék­tűzhely a háziasszonynak soha nem ismert kényelmet biz­tosít. Egész télen át megkíméli a szabadkéményes „hideg konyhá"-ban való fagyoskodástól, a melegebb füstöskony­ha maró füstjétől és a szobabeli tüzelés hátrányaitól. A takaréktűzhellycl új fajta konyhacszközök jelennek meg. A keskenyfenekű cserép főzőedények helyett laposaljú, ter­jedelmes totya fazekakat, vaslábosokat használnak. A szög­letes sütőbe nem férnek be vagy nem jól illeszkednek a kemencébe való kerek cseréptepsik. Helyettük szögletes 2. kép. Alföldi kívülfíítős szobai kemence hozzáépített takarék­tűzhellyel. Fadd (Tolna m.), K. CSILLÉRY Klára felvétele, 1962.

Next

/
Oldalképek
Tartalom