Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei

de rendszerint padlással is rendelkező istállóknak. A belterjes tartásmód igényeit jobban kielégítő istállók elterjedését nagymértékben elősegítették a hatósági előírások. A 18-19. században a kötelező katonai beszállásolások terjesztették el az ún. kvártéj istállókat, német istá/Iókat, katonai istállókat. Ezeket úgy kellett megépíteni, hogy abban a beszállásolt katonák és hátasállataik is kényelmesen elférjenek. Az ilyen istállók rendszerint kétosztatúak voltak, nem egy esetben, pl. Derecskén (Bihar m.) az egyik helyiség egy kemencével ellátott kis szoba, a másik pedig az istálló, amely szénapadlással, szénaráccsal és hídlással is rendelkezik.'

1 Az Alföld kivételével a Kárpát-medence magyar nyelvterületének más tájain az istálló általában a lakóházhoz vagy más épülethez csatlakozik. Fejlett istállózó állattartáshoz és rétgazdálkodáshoz kapcsolódva terjedtek el az ún. csűristállók, istállós csú'mk, istállós pajták, amelyeknél az ólat a csűr egyik részéből rekesztik el. Ez az építménytípus a legszélesebb kör földrajzi elterjedéssel a magyar nyelvterület keleti tájain, Erdélyben rendelkezik/" Itt csaknem mindenütt domináló használatuk, de mellettük előfordulnak más épülethez nem kapcsolódó, önálló istállók is. „Az istálló kétféle vót, vagy a csűr alatt, vagy pedig teljesen különálló épület. Ha a csűrnek az egyik felit használták istállónak, a mennyezetét padolták két rend deszkával, azt osztán letapasztották, hogy az istálló gőze fennebb az 12. kép. Nádból készült kontyos kunyhó baromfiak számára, Nádudvar (Hajdú m.). BÉRES András felvétele, 1949. ott elraktározott szalmához vagy szénához, ne érjen. Egy deszkából készült kémény szolgált szellőztetőül. Rendszerint volt még két kicsi ablakocska, egyik a bejáró ajtó fölött, s vele szembe még egy kicsike. Ahogy bement az ember, jobbról-balról voltak az állatok, a hídláson álltak."

53 Ez a Háromszékből származó leírás az egész Székelyföld vonatkozásában általánosnak mondható, de a 18. század végén az önálló istállók száma jóval nagyobb volt. Egy-egy gazdasághoz gyakran tartozott több istálló is, az egyik ezek közül mindig különálló épület, a másikat a csűrből rekesztették el. Ez a gyakorlat pl. a Mezőség falvaiban még századunk első felében is meglehetősen gyakori volt (10. kép). A KisKüküllő-völgyében a múlt században a cséplőcsűiök mellett a mavhapajtaY is mindenütt külön álltak az udvaron a házhoz közelebb eső részen. Faluk cserefa ágasokra kertelt sövény vagy borona volt, tetejüket szalmából készítették.

54 Az eddigi kutatások tanúsága szerint úgy tűnik, hogy az istállóscsűrök a múlt század folyamán váltak az erdélyi parasztporták domináló építményévé. Rendszerint csak a csűr egyik fiókját foglalja el a pajtának nevezett istálló. így a legtöbb helyen a három részre tagolt csűr odoiböl, csűrkózbő] és pajtából áll. Ilyenféle istállóból és csűrből álló építményt emeltek szegényebb helyeken pl. Kászonban, „amelynek kis szerény marhatartó részét csak paktának nevezik, mint a disznók, ludak, s tyúkok 13. kép.Malaeól nádból korcolva, Nádudvar (Hajdú m.). BÉRES András felvétele, 1959.