Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
DÁM LÁSZLÓ: A magyar paraszti állattartás építményei
10. kép. Boronafalú, nádtetős istálló (pajta), Szék (Szolnok-Doboka m.). GÖNYEI Sándor felvétele, 1940. dezés hagyományaiból fakad, de szerepet játszottak ebben a hatósági előírások is. 43 Az alföldi istállók telken való elhelyezkedése a település szerkezetétől függött. A táj halmaztelepülés falvaiban és mezővárosaiban nem volt ritka a gyakran több hold kiterjedés beltelek, ahol az építményeket csoportosan, azaz a telek határai mentén helyezték el. Ez az elrendezésmód természetesen nemcsak a beltelekre, hanem a tanyákra is jellemző volt. Az istálló, illetve az istállók ilyen esetben részben a ház mögött, részben a ház tengelyére merőlegesen, esetleg a telek túloldalán állottak. 44 A nagy kiterjedés szabálytalan alaprajzú telkek rendszerint tehetősebb gazdák birtokában voltak, ahol részben a belsőségen, részben a tanyán a jószágállomány faj- és kor szerinti összetételének megfelelen több istállót is építettek, melyek között nem egyszer többosztatúakat is találunk. A 18-19. századi forrásokban gyakran szerepelnek a ló-, marha-, barom-, ökör-, borjú ól vagy istálló kifejezések, amelyek önálló épületet éppen úgy jelölhettek, mint a többosztatú istálló egy-egy helyiségét. Az idevonatkozó számos példa közül csak Hódmezővásárhelyre hivatkozunk: „A jobbágygazdaságban a tanyaház mellett a legfontosabb épület az istálló lesz. A 18. század végén már akadt olyan szállás is, ahol 3 istállót becsültek" - írja SZENTI Tibor, majd lentebb így folytatja „A legtöbb szálláson vagy külön istállókban vagy egy épületben, de több részre elkülönített helyen tartották a különböző állatfajtákat. A 151 szálláson összesen 153 istállót találtak. Ezek megoszlása: egyosztatú 118. kétosztatú 22, háromosztatú 9, négyosztatú épületben 4; istálló állatfaj megnevezés nélkül 90, marha- és ököristálló 42, lóistálló 21." A múlt század első felében már 375 tanyát írtak össze, amelyen 566 istállót találtak. Az épületek nagysága igen különböző, volt egyosztatú, de ötosztatú is köztük. „Istálló volt állatfaj megnevezése nélkül 210, ököristálló 162, marhaistálló 61, borjúistálló 6, baromistálló 2 és lóistálló 125." 4 " Az istállók elhelyezése ugyanúgy történt, mint ahogyan azt századunk első felében NAGY Gyula leírta: „Az istállókat a lakóépülettől kissé távolabb, legtöbbször a lakóépülettel szemben, vagy a lakóépület vo11. kép.Istállóscsör, Magyarvalkó (Kolozs m.). DÁM László felvétele. 1994. nalában, de sohasem a háta mögött építették, mert az istállókat mindig szemmel kellett tartani. Ha a ló- és marhaistálló két különálló épület volt, akkor azokat rendszerint nem egymás mellé, hanem az udvar más-más oldalára tették. 4 ' 1 A 18. századtól kezdve egyre erőteljesebben jelennek meg a különböző hatóságok és önkormányzatok településrendészeti törekvései, amelyek fő célja, hogy a halmaztelepüléseket az utcás, szabályos osztású telekszervezet követelményeinek megfelelően alakítsák át. Az ilyen telkeken az istálló vagy istállók a lakóház mögött helyezkednek el, de csak a legritkább esetben épülnek azzal össze a legtöbbször tetőszerkezetük is önálló, sőt faluk és tetőzetük is alacsonyabb, mint a lakóházé (9. kép). Ez még abban az esetben is így van, ha az istálló nem a háztól néhány méterre, hanem közvetlenül annak hátsó fala mellé épült. Ezt a gyakorlatot a rendszabályok is elősegítették, hiszen már a 17. századból ismerünk olyan statumokat, amelyek tiltják az istállók és a ház egy tető alá való építését, s azt a múlt században kiadott országos és vármegyei építészeti szabályrendeletek is átvették. 4: " A múlt század utolsó harmadában az alföldi mezővárosok paraszt-polgári építészetében egyre gyakoribbá válik, hogy az istállókat a házzal egy tető alá építik más gazdasági építményekkel együtt. Az istállót ebben az esetében rendszerint kamra vagy magtár, esetleg szín választja el a lakófunkciójú helyiségekői. 4 " Ez a népi építészet hagyományaitól eltérő építésmód már a 18. század végén megjelenik a hivatásos mérnökök által tervezett házak esetében, 49 s nincs kizárva, hogy az a hivatalos építészeti gyakorlat később egyre nagyobb hatást gyakorolt a paraszt-polgári építészetre is. Az, hogy a bánáti magyar és román lakosságú falvak többségében az istállókat egy fedél alá építik a lakóházzal, 5 " a 18. század végi telepítések építészeti gyakorlatával hozható összefüggésbe. A paraszti gazdaságban végbement szerkezeti változások térhódításával párhuzamosan a földólak és tüzelősólak fokozatosan kiszorultak a használatból, átadva helyüket az építészetileg is fejlettebb, tűzhellyel már nem, 4S
