Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

HOFFMANN TAMÁS: Néprajzosok az alföldi lakóházakról

Minthogy a kultúra újításai divatként terjednek ott, ahol befogadásukra igény mutatkozik, számolni kell azzal (amit sokan a néprajz művelői közül elmulasztanak), hogy a divat (tehát a kultúra) nemzetközi áramlat, nincs nyelvhatárok közé szorítva, s nem szabnak terjedésének gátat az országhatárok sem. Az építészet 17-18. század újításainak a mondott okok miatt sajátos sors jutott osztályrészül Közép-Európa és Délkelet-Európa találkozásának tájain. A barokk díszítőelemek történetesen divatba jöttek mindenütt Kelet-Közép-Európában is, vélhetően annak következtében, hogy a 18. században az arisztokraták, a szerzetesrendek és a hatóságok nagyarányú építkezésekbe fogtak, az európai normákhoz akarván igazítani a háborúságok korában lepusztult tartományokat. Ennek az lett az egyik következménye, hogy a parasztházakat építő mesteremberek is nagyon sok barokk díszítőelemet alkalmaztak az általuk emelt épületeken: lakóházak, magtárak, díszes kapubejáratok tanúskodnak arról, hogy a nép sem akarta kivonni magát a divat hatásai alól. Csakhogy a korabeli építkezések újításai nem merültek ki eleddig ismeretlen díszítőelemek alkalmazásában. Ausztria, Bajorország, Svájc területén és ettől északnyugatra csaknem mindenütt egyre több emeletes házat építettek ekkor, megunván a földszintes hajlékokat, arra törekedvén, hogy egybeépítsék az emberi lakást, a műhelyt, az állat ólját, sőt nem egyszer még a termények tárolására való épületet is. Mindent közös tető alatt! Nemcsak azért, mert a nagyobb tömeg, olykor 200-500 m

2 alapterületen emelt ház rangot adott, nagyobb értéket képviselt és tartósabbnak ígérkezett, mint földhözragadt elődje, hanem ezért, mert a sokfunkciós ház végeredményben kevesebb anyagfelhasználással volt megépíthető, mint az építményeknek az a sora, ahol minden egyes ház, istálló, ól, pajta, szín stb. - sajátos rendeltetésének megfelelően - önálló beruházást valósított meg, összehasonlíthatatlanul nagyobb területigénnyel és jóval több építőanyagot emésztve fel, mint magasabb mesterségbeli tudással, igényesebb statikai szakismeretekkel megalkotott többszintes utódja. Az urbanizáció volt jelen ezekben a házakban, a városi szaktudás alakította át a faluképet. Erre azonban nem került sor a Kárpát-medencében, kivált az Alföldön, ahol a népi építészet alkotásai végképp a földszintes Európához sorolták ezt a tájat. A periférikus helyzetben sok minden a visszájára fordul. Ez történt a sátortetős, tükörablakos lakóházakkal is a Kárpát-medencében. Az ilyen épület kis alapterületű, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy benne olyan család lakjon, amelynek tagjai gazdálkodásból vagy iparűzésből tartják fenn magukat; nem, az ilyen lakóház eredendően a napszámos otthona. Anglia, Hollandia, Itália agrárszegénysége ilyen épületekben talált a középkorban otthonra. Elnevezésük (cottage, Kate stb,.) merőben eltért a tehetősebben által lakott házakétól, amelyek megőrizték a szó legrégibb jelentését. A gazdasági melléképületek nélkül álló zsellérház igényesebb építészeti változata a Kárpát-medencében meglehetősen későn jelent meg: az ipari forradalom tájékán. Kezdetben nem is az agrárszegénység tekintette otthonának, hanem a vidék nem gazdálkodó rétege: a jegyző, az orvos, néhol a tanító családja. Ok azonban a falu szemében a példaképek voltak, életformájuk utánzandó minta, nem kellett tehát hosszú időnek elmúlnia ahhoz, hogy az urbanizálódó falu kétlaki paraszti sorból éppen csak hogy kiemelkedni akaró munkásai is ideális otthonnak tekintsék. Magyarországon egyébként is a második világháború után a családi gazdálkodás helyett a hatalom csak a nagyüzemi termelés kedvező működési feltételeit igyekezett megteremteni. A falusi, ám nem a saját gazdaságukban foglalkoztatott emberek számára úgyszólván az egyetlen beruházási lehetőség az új lakóház építése maradt. A „kockaház" rangot jelentett és korszerűnek tűnt csaknem mindenki szemében. A hagyománytisztelő értelmiségiek azonban idegenkedtek tőle. Szépérzékükre hivatkoztak és arra, hogy a „kockaház" alaprajzi elrendezésével szakít a „magyar" hagyományokkal, hiszen helyiségei nem sorban egymás mellett találhatók meg. Holott ettől a megoldástól nem illett tágítani. Jó két emberöltővel ezelőtt is olyan típusházakat terveztek a magyar falu szociális nyomorán enyhíteni akaró hivataloktól megbízott mérnökök, amelyekben az alaprajzi kiosztás szinte semmit sem változott a Dózsa-féle parasztháború korában épült lakóházakétól. Az „ONCSA-ház" - jobb híján anakronizmus lett. Pedig a barokkos ívű tornácot is azért tervezték hozzá, hogy ezáltal is rangot és a korszerűség látszatát kölcsönözzék épületüknek. A kisnemesi, kúriákra emlékeztet ennek a típusháznak a látványa, hamis díszlet, hiszen lakói nyomorogtak. A jövő záloga így lett egy darab önámítás. Az építészettörténet szakemberei pedig egyáltalában nem siettek szóvátenni azt, hogy tervező kollégáik alaposan melléfogtak. Talán fel sem tűnt nekik?'

2 Mindennek ellenére az élet ment tovább, a falukép az elmúlt fél évszázad alatt jócskán megváltozott. Eluralkodtak rajta a tükörablakos házak és azoknak módosított, tetőtér beépítésű változatai. Időnként azonban indulatos eszmefuttatásokat lehet olvasni arról, hogy miért és hogyan „tájidegen" a kockaház, arról is értesülhetünk, hogy milyen nemes dolog a hagyományok ápolása, a „magyar építészet értékeinek megőrzése". Sajnos arról senki sem értekezik, hogy a hagyományos épületekben nem lehet manapság már lakni, az évszázados beidegzettségeket őrző lakóház alaprajzi kiosztása lehetetlenné teszi a mindennapi életvitelt. A műemlékvédelem szakemberei által újraépített és a „világörökség" rangjára emelt Hollókő falusi házai csak úgy fogadják be lakóikat, ha átalakítják az épületeket. Nem házak többé, hanem kulisszák. Hátsó frontjukra ablakokat vágnak, beépítik tetőterüket, olyan szerkezeti átalakításokat hajtanak rajtuk végre, amelyek nélkülözik az előzményeknek tekinthető kezdeményezéseket. Persze attól, hogy ezt az eljárást a „hagyományok ápolásának" deklarálják, még nem értették meg sem a múltat, sem azokat az embereket, akiknek igényeit újonnan tervezett házaikkal ki kellene szolgálniuk.