Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
BALASSA M. IVÁN: Mutatvány a magyar népi építészet szakszótárából
általgerenda —» keresztbe re n d a á Italgerenda —> m es terge re n d a általkötő —• ka kasülő általkötő, —>gerenda keresztgerenda ám bit. bambii us tornác ambit, -^ambitus ajtó előtti boltozat ámbitdeszka —> torn á c mell vé d ambitus fa —» tornácoszlop ancigli: a ház tetőszerkezetében toldásra használt kisebb gerendadarab (Diósjenő, Hajdúhatház). andráskereszt: faépítmény két párhuzamos oszlopának kimerevítésére szolgáló X alakú kötés. Tsz. (Vas m.). anyafal: a ház főfala, kerítőfal (Dévaványa). anyarag ->csonkaszarufa apró fa: a szarufába (horgasfába) vert. a léceket tartó faszögek egyike (Heves m., Borsod m.) árbocfa: az árbocfás esztena közepén lévő. a tetőszerkezetet alátámasztó fa (függőleges gerenda) (Homoródalmás); a kút négy sarkába leásott gerendák közül egy (Nagyszalonta, Kraszna). arccaljászol, -yarcjászol —> kerekjászol árnyék —> kocsiszín, -y-fészer árnyékalja ->kocsiszín, —» fészer, —> állás árnyékszék: gödör fölé épített, deszka ülők éj ü, változatos anyagú és kivitelű illemhely; Abort, back house, sz. Első előfordulása 1508: „a pocok.. houa... takarodic... ez velagnac... genetsege. Vg miunt ez velagnak arnekzekibe", de már 1395: amig has 'árnyékszék'. Nyj. árnyék (Cegléd, Szentes). Ld. még —>budi. árnyékszín —» kocsiszín,—» fészer árok: hosszú, többnyire ásott mélyedés a talajban; az építészetben elhatároló és vízelvezető; Graben, ditch, sz. Első, helynévként előfordulása 1009/1404.; 1395 k.: „fossa: arok : \ Otörök eredetű, megfelelői az ujgurban. oszmán-törökben, kirgizben, kazahban és számos török nyelvben többnyire 'folyó', 'csatorna*, 'árok'jelentésben. aszaló: gyümölcs aszalására szolgáló építmény; Dörre, drying-house, klin, sz. Az ~ építményben kívülről, a szabadból fűthető aszalókemence van és különböző magasságokban rudak az aszalókasok tartására, aszalógödör: tüzelőgödör fölé helyezett aszalókasból álló egyszerű gyümölcsaszaló-alkalmatosság. Tsz. (Cigánd, Szuhogy). ászok: a nyitott tűzhelyre vagy a kemence lapjára tapasztott kis padka, amelyhez a fahasábokat támasztottak, hogy jobban égjen (Doboz, itt tűzikutya is!, Tiszacsécse. Tunyogmatoles). aszta Ipa dk a —» közép p ad ka átgerenda-^ keresztgerenda átkötő-y k e re s z t g e re n d a átkötő -> kakasülő átkötőgerenda —> keresztgerenda átjáró: az építmény helyiségei közötti, vagy az építményen át történő közlekedést biztosító, többnyire ajtó nélküli helyiség; Durchgang, -fahrt, lane, sz. Nyj. ürög (Nyugatdunántúl). átjárós csűr/pajta: olyan ^csűrpajta melynek két átellenes oldalán nagyméretű, akár a szekérrel való közlekedésre is alkalmas ajtaja van; Durchfahrtscheune, a..
