Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

BALASSA M. IVÁN: Mutatvány a magyar népi építészet szakszótárából

ajtóverő —^ajtófélfa ajtózsilip ^ajtófélfa akna —» kémény akol: a juhok, szarvasmarhák, disznók rendszerint fedetlen, kerítéssel körülvett szálláshelye; Pferche, a., sz. Karám, sőt -karám megnevezése is használt. Első előfordulása helynévként 1130-40.; 1193: „inde ad \o\acoT. Szláv, közelebbről valószínű szlovén vagy szerb-horvát eredetű. A magyarba egy okol)» kerülhetett át "karám' jelentéssel, további jelentései a magyarban alakultak ki. akol: a disznóól külső, fedetlen része (Bodajk. Környe, Tiszavasvári, Nagykanizsa). akol: az istállóban a csikók számára elrekesztett hely (Pusztina). akol: bekerített takarmánygyűjtő hely (Bogyiszló). akolgarád: nem nádból készült, hanem tömött falú, vagyis tüskés gallyakkal, rőzsével körülkerített karám (Kiskunhalas. Kiskunság). akolkarám: tüskés gallyak, rőzse stb. fonadékával körülkerített tartózkodási hely a szabadban éjszakázó háziállatok számára (Kiskunhalas. Hortobágy). akolszín: az aklon belül készített építmény, ahova az állatok hideg, esős időben behúzódhatnak (Kiskunság). alap: az épület földbe süllyesztett alsó része, mely átadja az súlyt a teherhordó alaprétegeknek; Fundament, foundation, sz. Nyelvújítási szó. Nyj. fundamentum és alakvált. (Sokorópátka, Cák, Jánosháza, Lovászpatona, Kesznyéten, Jármi, Tolna m.. Mátraalja, Gyöngyös, Nagyréde, Györgytarló, Jászladány, Szekszárd, Borsod m. északi része. Andrásfalva. Kölesd, Kecskemét, Kisújszállás. Szolnok, Gyalu, Fülöpszállás, Gyula, Pusztaföldvár). alásalja ^sertésól, —>hidas álbetétes ajtószárny: a —» betétes ajtószárnyai faragással, vagy lécrátétekkel utánzó —» ajtószárny: n., a., sz. álboltozat: a -^-boltozatot imitáló térlefedés, a hasonlóságot a vízszintes rétegekben rakott, konzolosan előreugratott építőelemekkel (kő, tégla, vályogtégla) érik el; Seheingevvölbe, a., sz. álboltozatos szabadkémény: a —» szabadkémény egyik fajtája, elsősorban a -^vályogból készítetteknél az építőanyag adottságai miatt alkalmazták az —> álboltozatot. álkémény: a két részre osztott —>konyha előterének mennyezetén lévő szük, függőleges, deszkából készített légjárat, mely a tüzelőberendezést magába foglaló konyharész feletti kiskeresztmetszetű —» szabadkémény (fakémény) jobb huzatát segíti elő. Nyugat-Magyarországon fordul elő. pl. Pornóapáti. állandó település: a lakó- és/vagy munkahelyül szolgáló helyhez kötött, mozdulatlan település; n.. a., sz. Ilyen a —> szórványtelepülés, a —»/-//7/ és a—» város. állás: fal nélküli, oszlopokon nyugvó, többnyire —> bogárhátú tető, elsősorban a lovak és a szarvasmarhák számára; n., a., sz. A finnugor áll származéka. A magyar nyelvterület egészén ismert. állás: az állatok pihenőhelye a legelőn (Bánság, Kiskunság, Szarvas, Hajdúnánás, Nagyzerénd, Nyíregyháza vidéke, Nagyszalonta, Debrecen, Homokmégy, Kornádi, Hódmezővásárhely, Martos, Hortobágy). állás: istálló (Csík). állás: egy tehén, illetve egy vagy két ló számára elkerített hely az istállóban (Pocsaj, Csíkszentdomokos, Privigye, Ditró). állás: szekér, cséplőgép stb. tartására szolgáló nagy deszkaszín, pajta (Csarnóta, Szentes, Szarvas, Hortobágy, Hajdúszoboszló, Csenger, Új fehértó. Moldva, Lábnik, Podoros). állás: csárda, fogadó melletti szekérállás (Hódmezővásárhely. Nagyszalonta, Nádudvar. Paszab, Nagykunság. Kissárrét, Nagysárrét). állás: szellős oldalú, tetős szénatartó építmény (Zemplén m.. Pusztafalu). állás fa: a csűrpadlás gerendája (Székelyföld) állófa: a cserény előtt leásott ágasfa, amelyhez a lovat vagy tehenet kötik (Kiskunság, Bugac, Csengéié, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Polgárdi, Mohács); földbe ásott magas oszlop, amelyre felmászva a pásztor vagy a csősz messze elláthat; látófa, álló (Kiskunság, Szeged vidéke, Kecskemét). állófa: tbsz. a fal felső peremén elhelyezett, a szelement tartó fák közül egy (Kiskunság). álló«erendás fal: -talpas-vázas falszerkezet függőlegesen álló gerendákból készített térkitöltéssel (Nyugat-Dunántúl); n., a., sz. állószékes tető: a -^székes tető változata, az^oldalszelement függőleges -^-székláb támasztja alá: n., a. sz. állószék: Nyj. a tetőszerkezetnek a vendégszelemen nevű vízszintes gerendát tartó része (Bakonytamási, Lovászpatona, Nagyalásony, Vanyola, Ormánság); állószékes szelemen - függőleges gerenda, mely a tetőzet gerendáit tartja (Hugyag); Szeged - állószékes tető. vő. dűlőszékes). állvány fa -^kapuoszlop altalfa —» ke resztge re n d a