Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

HÁLA JÓZSEF: A rezi kőipar

Szentháromság-oszlopnak és két kőkeresztnek biztosan rezi mester volt az alkotója, az előbbit Hernicz István, az utóbbit pedig id. Kollár István készítette (8-9. kép). A rezi szakrális emlékek többsége jó állapotban van (némelyiket többször is helyrehozták), a néhány elhanyagolt (pl. a 11., 15., 18. és 19. számú) pedig megérdemelné a felújítást. A rezi sírkövek között szintén találhatók keszthelyi műhelyekben faragottak, de azok többségét helyi mesterek alkották (11. kép).'" A rezi köszörűkő A rezi házi iparos kőfaragók egyik legfontosabb készítménye a köszörükü (más néven hajtőkü) volt. A fentiekben már említettem, hogy a 19. század első felében Zala megyében csupán Csesztregen és Keszthelyen faragtak köszörűkövet,"

7 ezt a szerepet a század végén a reziek vették át. A köszörűkő készítése Akisméretű (25-30 cm átmérőjű) köszörüküvQt, amelyek készítéséről az. alábbiakban szó lesz, tavasztól őszig, tél elejéig a bányák placcán (a nagyméretűeket csak ott), télen pedig otthon, általában fedett helyen (pl. fészeiben, kocsiszínben, nyári konyhában) faragták. A tavasztól őszig tartó időszakban kitermelték, előkészítették, méret20. kép. Köszörűkőkészités Reziben. a kő gyalulása re vágták és télire eltették a faragásra alkalmas köveket. Mivel ezeket fagyott állapotban nem lehetett faragni, ezért, hogy ne fagyjanak meg, pl. lefődekék (betakarták földdel), vagy ha már megfagytak, a faragás előtt egy éjszakára trágyába tették, illetve a munka megkezdése előtt az udvaron tüzet raktak és körberakták kövekkel, hogy kiolVsának, felengedjenek. A kisméretű köszörükü faragása 60-70 cm magas Ihtuskóón, tusakon, rönkön, a bányákban kövekből készített faragóhelyen is (20-21. kép) történt. Ezekre egy ütköző (fa, kődarab) volt téve, hogy a kő faragás közben ne mozduljon el. Az előkészített, méretre vágott és a fatuskora feltett kő egyik oldalát síkba veKek, vagyis a szebb oldalán egy egyenes és vízszintes lapot faragtak. Először spídzvassal és kiskalapáccsal leöregökék, egyenesre spiecökék, majd krenglrve\ lekrengíAék, végül kügyalirval simára gyalulták. Közben léccc\ többször ellenőrizték a felület egyenességet, egyenletességét és vízszintességét: oldalirányból a léc alá néztek, hogy lássák, mennyit kell még a kőből lefaragni. A síklap gondos elkészítése nagyon fontos volt, mert a többi munkamozzanatot erről kiindulva végezték. Ha ez a lap nem lett volna egyenes és vízszintes, akkor a köszörükü ferde lett volna és kalicták volna a tengelyen. Ezt követően círklrve\ bejelölték a költ, vagyis megcirk//zték, megköröAék, megkerítettek a követ. Először (többszöri próbálkozással) megkérésiek a közepét (később e 2 1. kép. Köszörűkőkészités Reziben, a tengely helyének kivésése