Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

HÁLA JÓZSEF: A rezi kőipar

10. kép. A 19. század utolsó harmadában készített sírkő a rezi temetőben hogy a családjuk és maguk részére egy évre szükséges kenyérgabonát előteremtsék. Többen közülük rendszeresenjártak részes cséplésre és napszámba is. A kőfaragók készítményei A szakképzett iparosok elsősorban út menti és temetői kő-kereszteket, szobrokat és sírköveket készítettek (711. kép). A háziparosok fontos készítményei voltak a különféle méretű építőkövek {lábazati ki\, sziklopkxx, falazó kü, pincebótku stb.). Ezek legnagyobb részét Rezi lakossága használta fel. A nagyarányú helyi felhasználásra jellemző, hogy amíg 1920-ban a közeli falvak (Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök, Vál-lus) lakóházainak 10-25%-a volt kő- és téglafalú. addig ugyanakkor az összes rezi lakóház 93,6%-ának falazata állt a fent említett két anyagból,'

2 többnyire kőből. Epí-tőkövet a környékbeli települések lakói részére is nagy mennyiségben készítettek és ölenként{\ négyszögöl alapterületű és 1 m magas rakatonként) adták el az építtetők-nek és a kőművesmestereknek. A háziiparosok fontos készítményei voltak a különféle méretű és különböző szerszámok élesítésére használt köszörűkövek is. Parasztok részére, falusi pógáioknak 25-30 cm átmérőjűt és 6-8 cm vastagságút, hentesek, mészárosok, kádárok, bognárok és kovácsok részére 50-80 cm átmérőjűt és 5-10 cm vastagságút, gyárak 11. kép. Az 1920-as években készített sírkő a rezi temetőben, id. Kollár István helyi kőfaragó alkotása (késgyár, tűgyár, kaszagyár, üveggyár stb.) részére pedig 100-250 cm átmérőjűt és 10-30 cm vastagságút faragtak. Az asztalosok gyalukések élesítése céljából négyszög- letes, 25-30 cm hosszúságú, valamint 15-20 cm szélességű és magasságú köveket, ún. mese/eket igényeltek tőlük nagy mennyiségben. A fentiekhez hasonlóan igen keresett termékük volt a szintén különböző (a megrendelő által megadott) méretű, ún. kiöregölt (méretre vágott, durván, nagyjából megfaragott, további faragásra előkészített) kő is. Ezeket elsősorban keszthelyi és mecseknádasdi kőfaragók részére készítették, de vásároltak tőlük ilyeneket pl. a budapesti, a celldömölki, a sümegi, a tapolcai, a marcali és a zalaszentgróti kőfaragók is. E köveket lovas kocsival szállították a keszthelyi vasútállomásra, ahol vagonokba rakták azokat és úgy küldték el a megrendelőknek. A kőbányászat és kőfaragás eszközei Reziben a kőbányászat és kőfaragás a termelőszövetkezet megalakulásáig kézi eszközökkel és erővel folyt. Egyszerű gépeket alkalmaztak ugyan, de azokat is emberi erővel működtették. Ahányából való szállításra állati vonóerőt vettek igénybe. A bányákban a termelőszövetkezet alkalmazott először motorikus gépeket, pl. markológépet. A kőfejtés eszközei az alábbiak voltak: csákányok, lapátok, spejsze/vk (más néven pe/sze/ek, vasrudak, feszi-