Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
PÁLL ISTVÁN: Református parókiák a 1920. Században a mai Magyarország északkeleti részén
14. kép. A gyulaházi parókia metszete (BÁLINT János) tűzfalas oromfalát „leengedték" (a gondnoki számadás kiadásai között 28 és fél frt értékben szerepel „A lelkészlak végéhez szarufa, deszka, léc szeg] valamint maga a munkadíj, „a ház vég lebocsátása, munkabére, áldomással" együtt 9 fit. 58 ), s az így kialakított hátsó ereszt két év múlva befalazták („lelkészlak vég berakásáé/t fiz. 15 frt, lel kész lak javításnál napszám 5 frt, ugyanoda 1000 vályog, hozással Sírt 50 kr" 59 ). Ekkor nyerhette cl az épület hátsó része az 1993-as bontáskor talált állapotát. Elképzelhető, hogy a környéken akkoriban divatba jött bádogtető térhódítása miatt nem akartak lemaradni, s ezért határoztak a következőképpen: „Az egyháztanács elhatározta, hogy az egyház tulajdonát képező lelkész lakot kijavítatja, a fedelet plevel fedeti be, vála lati lag a jelenlévő Vallenstejn Lipót beregszászi lakosnak adja át, 435 az az négyszázharminczöt forint fizetése melett, olyformán, hogy ... az pléh vei köteles fedni, kétszer befesteni, három szelelőjukat csinálni, az első végén és az elején vízlevezető csatornákkal ellátni, az egyházközség az anyagokat köteles Beregszászból haza szálitani, valamint haza szálitást, midőn a munkát bevégezte, a válalkozójét is teljesíteni, illettve a fuvart adni.. ." M 1898ból van adatunk a bádogosmunkák utolsó részletének a vállalkozó részére történő kifizetéséről;'' 1 a következő években a tüzelőberendezések készítése és vásárlása jelentett kiadást: 1899-ben takaréktűzhelyhez vettek plattot és ajtót valamint egy kályhát, majd 1901-ben szintén egy-egy újabb kályhát. Zs^/í/íjavítottak, a hátsó folyosó végén a korábban kialakított árnyékszéket javították ki és fedték be. A paplakról ezután csak néhány rövidebb bejegyzés, illetve az évi rendszeres karbantartásra fordított összegek szerepelnek. 1913-ban már a „lelkész lakásnak rozoga és nem lakhatósága, a mai kornak meg nem felelése' bejegyzés került a jegyzőkönyvbe", majd több mint egy évtized múltán, 1923-ban arra utasították a gondnokot, hogy „a lelkészlakon a kemencét csináltassa meg legrövidebb időn belül'y Ekkorra igencsak elavulhatott a közel három évtizedes bádogtető, mivel jelentős felújításáról határozott a presbitérium: „Egyházgondnok előterjeszti, hogy miután a lelkészlak fedelének kireparálása igényeltetik, több ahhoz éitő bádogos mesterrel megvizsgáltatván, a bádogos mestereknek utasítása folytán presbytériumok többszöri jóváhagyása alapján Négy méter bádogot megvásárolta, jelenleg pedig Lövi Márton tarpai bádogos mestert mint aki az árlejtésen iegjutányosabban készíti az munkát, jelen alkalommal a vállalatra meghívta. Lövi Máiton presbyteri um előtt kijelenti, hogy a kettőszázezer koronáért a lelkészlak tetejét az uj bádog felhasználásával kijavítja, a meglevő lyukakat begitteli és befesti, a fedelet pedig kijavítja, hogy többé ne csorogjon. Amellett kettő fuvart kér szerszámainak ide és vissza szállítására. 1 ' M Nem tudjuk, hogy a bontáskor talált állapotot mikor nyerte el az épület. Az iratokból nem világos, hogy az utca felőli harmadik szoba mikor készült, s a kerek, vakolt tégla oszlopokkal alátámasztott tornác egy részét mikor falazták be. A födémgerendákon jól látszik az utólagos átalakítások nyoma, de az eredetileg a még ma is álló marokpapi lelkészlakhoz hasonlóan nyeregtetős, nem Lalakú épület külső képe és alaprajza megváltoztatásának idejét nem ismerjük. Az biztos, hogy az utca felőli öt ablakot a 30-as évek után cserélték ki, mivel a DOMANOVSZKY György könyvében található fotón még a régi állapot látható."' A Sóstói Múzeumfalu az egyházközség ajándékaként
