Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
PÁLL ISTVÁN: Református parókiák a 1920. Században a mai Magyarország északkeleti részén
8. kép. Acsarodai réf. parókia bontás közben (fotó: PÁLL István 1993) pasztották a padlást, új kéményt raktak, új ablakot vágtak az épületre, egy szobát vályoggal rekesztettek el s erre ajtót készítettek. Az eddigi egyrétegű ablakokat „téli ablakokká" változtatták (ezáltal azok kétrétegűek lettek). Az új szobába kandallót építettek be (a szoba elrekesztéséért, a vályogért és a kandallóért mindösszesen 2 frt 30 krajcár munkabért fizettek), ugyanakkor 1 forintért megtapasztattatták és kiigazíttatták a meglévő kemencéket is. Nem tudni, hogy 1850-ben melyik tüzelőalkalmatosságot cserélték ki azzal a kályhával amit 15 forintért vettek. Minden esetre a kályharakónak 2 frt 30 krajcárt, „a kályhát öszsze rakott Mester s mellette dolgozott két ember két napi kosztjáért " szintén ugyanannyit fizettek. Az biztos, hogy ekkor még kemence is maradt, hiszen a következő évben 2 forintért csináltattak a paplakban fűtő kemencét. 1 * Néhány év múltán azonban végleg lecserélték a kemencéket: a gondnoki számadás 1858-ban említi, hogy magas összeget, 67 és fél forintot fizettek ki egy vaskemence vételáraként és annak hazahozásáért; a berakásért külön 1 frt 40 krajcár fizettetett, míg a „napszámosnak a rosz kemcncze ki hordásáért' 36 krajcárt számoltak le. Majdnem minden évben vannak feljegyzések a parókia valamilyen módon való megújításáról: a gondnoki számadásokban külön tétel volt a paplak meszelése, tapasztassál való javítása, az ehhez szükséges mész és meszelő megvásárlása: 1849-ben a paplak padját tapasztó cigánynak 2 és fél forintot adtak, míg 1 855-ben „A Pitvar leomladozott fala kiigazításáért, s katlan tsinálásért"fizettek 2 frt 15 krajcárt; ugyanekkor a ház szegletei kiigazításáért másfél frt, a ház töve tapasztásáért 15 krajcár dukált. 1857-ben „A parochial is épületeket tapasztó ujmagyaroknak"\2 frt 36 krajcárt, 1858-ban ugyancsak a paplakot mázoló cigánynak 9 frt bért adtak. Ugyancsak cigányember tapasztotta a pap óljának padlását 1858-ban, „ki ugyanakkor az iskolában is egy kemenczét csinálf 6 frt 20 krajcár fizetségért. A tetőket is viszonylag sűrűn kellett javítani: 1849-ből. 1859-ből és 1862-ből vannak adataink a nádtető kisebb-nagyobb javításáról, a nádkötőnek adott pálinka áráról stb. Az 1876-os esztendőben egy igencsak ritka esemény miatt maradt parókia nélkül az egyház: a templom tornya rádőlt a paplakra! A lelkész a presbiteri jegyzőkönyvben 3 oldalon keresztül taglalja az eseményeket; itt csak a témánkat érintő részekből idézünk: „Kisded Sionunk tornyának aggult falai megrepedettck, s iszonyú ropogás, busán eifolytott két harang kondulás, s egy földrendüléshez hasonló moraj között, ott hevert a földön eltériűve mindnyájunk nagy halottja! Igen! a földön! Csakhogy előbb az ősi pap la kot is összetörte lábai alatt, hogy azzal együtt, illetőleg elnyomva azt, terülhessen földre f 12 Az egyik egyháztag a szorult helyzetre való tekintettel a papnak és családjának egy évig ingyen szobát ajánlott fel azzal a kikötéssel, hogy ha addig nem épül fel az új parókia, az egyházközség köteles új lakószobáról gondoskodni. 23 A papnak közel három évig kellett várnia ahhoz, hogy a jegyzőkönyvbe a következő bejegyzést tehesse: „Ref. egyház közönségünk a jelen 1879-dik év nyarán egy egészen uj paplakot épített, melynek építési történetét a jövő nemzedék számára, magunknak is megemlékezésére e lapon megörökíteni szent kötelességünknek ismerjük. Tőkepénzünk az építkezéshez nem lévén, kénytelenek voltunk a kellő költségeket a néprei kivetés utján előállítani, így tehát a Charta szerinti alapon kivettetett mintegy 1000 az az ezer forint, ehez az államsegélyből is jött mintegy száz ii; s még más apprólékos jövedelmekből mint egy 1200 mond ezerkétszáz frtba került az építkezés, téglánk még a ledőlt toronyból kerülvén ki. Az építő kőműves Derecskey József K. Várdai lakos \ olt, fizetése lévén 320 az az háromszáz husz fr. Az ácsmester helybeli születés és lakos Ns Pataky István volt, fizetése lévén 160 az az százhatvan fr. Az asztalos Köitvélyesi István félbe hagyván a munkát azt Makiári Fercncz itju legény végezte be. Az egész asztalos munka 76 mond hetven hat frba került. A vasalás egy öntött vas kályhával együtt 120 az az száz. husz fr érték . A naményi farakodóban vásárolt épületfákéit 450 az az négyszáz ötven fr Uzettetett.. ." :J Bár magukról a költségekről és az építőkről a fenti feljegyzésben sokmindent megtudunk, arra, hogy maga az épület hogyan nézett ki, nincsenek adatok. Ehhez nyújt igen jó segítséget az az 1891-ben kelt leltár, amiben az egyház valamennyi ingó és ingatlan javait összeírták. 25 Az ott számbavett épületbrn az ez évben (1995-ben) lebontott parókia múlt század végi leírására ismerhetünk, ami szinte teljesen megegyezik az 1804-ben épített régi parókiáéval. Azt nem tudjuk, hogy méreteik hasonlóak voltakc, de alaprajzi elosztásuk mindenben megfelel egymásnak, íme az ide vonatkozó passzus: „2. b) Paplak, tégla alapon vegyes kör és vályog közfalakkal, kettős ablakokkal, dupla. - záras ajtókkal-. melyek barna színre festettek. - három szoba deszkázott, pitar. füstház. konyha és kézi kamara, melyek nem deszkázottak -, egy öntött és egy pléh kályhával, valamint falba rakott spóiral a kenyér sütő kemencze lelett (?!) -, az egész épület fa zsindellyel fedett.-
