Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
NOVÁK LÁSZLÓ: Temetkezési helyek és építményeik az Alföldön
oldalában sírcellákat alakítottak ki a koporsók számára. 51 A föld felett sírkövet emeltek fel. A 18. században és a 19. század első felében rendre vörös mészkövet, a múlt század második felében, s századunk elején pedig az igen értékes és impozáns méret fekete gránit obeliszkeket állították a sírboltra (17. kép). Az Alföldön általános ez a temetkezési létesítmény Szabadszállástól, Tiszasason át Nyírbátorig, de számát és tömegét illetően kiemelkedő a nagykőrösi református temető sírkert és sírkő állománya. Külön is szólnunk kell a zsidóság temetkezési szokásairól, akik a 18. század végétől valóságos kőkerteket honosítottak meg az alföldi helységekben is. Alföld-szerte legáltalánosabb az egyszerű temetkezési mód, a kiásott sírba történő temetkezés. Az Alföldön - a kötöttebb talajú vidékeken - rendszerint oldalsó sírfülkét ástak ki, s ily módon három, esetleg négy koporsót is a sírba lehetett lehelyezni. Ezt a sírfülkét a Duna-Tisza közép pandái, panda/y, a Tiszántúlon padmaly névvel jelölik. ATaktaköztől Vezsenyig húzódó sávban pandalló szó vonatkozik a sírfúlkékre. Dél-Borsodban a kriptákhoz hasonló sírboltot vájnak ki a földben, csak nem rakják ki téglából. A kiásott sírgödör hosszanti végét tovább mélyítik, és az ott kialakult sírboltba helyezik - rendszerint több - a koporsókat. Ezt a sír típust nevezik kriptálynak, a rakott sír analógiájaként (Tiszaluc)/ : A hagyományos sírokra kőből és fából faragott sírjeleket állítottak és állítanak ma is. Az elmúlt háromnégy évtizedben rohamosan elterjedtek a műkő síremlékek. Közöttük nagyon mutatósak a Hódmezővásárhelyen, a két háború között felállított szecessziós díszítésű sírkövek, ám a később, mind nagyobb tömegben felállítottak sivár kőrengcteggé változtatták az alföldi helységeink temetőit is. 16. kép.A Bozóky-család mauzóleuma a kunszentmártoni Felső-temetőben. 1980.