Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)

NOVÁK LÁSZLÓ: Temetkezési helyek és építményeik az Alföldön

Az apáti magisztrátus így határozott 1759. május 12-én: „Mivel már az Czinterem, avagy temető hely meg tőit annyira, hogy tsak egy alkalmatos sírtis többé nem lehetne ásni. Azért Korher Ignácz Tdő Plépános és V. Esperes Úrral egygyet értvén, az N. Tanács meg egyezett azon, hogy az temető hely az Hevesi Útnál lévő Kápolna, és Czédula ház között excindáltasson, mely meg is lett a' szerént."

31 A jászapáti római katolikusok tehát a szükség miatt kénytelenek voltak temetkezési helyüket a helységen kívülre, a Heves felé vezető út mellett álló kápolna környékére helyezni. Ez esetben, a kápolna vette át a templom kultikus funkcióját a temetkezési ceremóniában, mint azt későbbi adatok is igazolják. Mária Terézia 1777-es temetési rendeletét - erről részletesebben szólunk - megelőzen is, tehát a templomtól és cinteremtől távolabb is temetkeztek. Különösen vonatkozik ez a nagyobb településekre, ahol a járványok fokozottan veszélyeztették az egészségügyi helyzetet. A máiemlített, 1567-ben tartott debreceni gyűlésükben a reformátusok szükségesnek tartották tisztázni a temetkezés körülményeit is: „Istentisztelet helyéül a tiszta helyeket kell választani, hol nincsen árnyékszék, sertésól s holtak \ 6. kép. A zagyvarékasi régi római katolikus temető 19. század elején épített golgotája, 1994. dögletes levegője nem terjeng széllyel. Mert kerülni kell. hogy az erőtlenebbeket megbotránkoztassuk. Pápisták teszik, hogy templom alá temetkeznek. Temetkezni hol kell? kívül a községen, példánk erre Krisztus, a patriarchák sat."'

4 SAMORJAI János a református egyház rendszabásai között 1636-ban részletesen foglalkozik a temetés körülményeivel, szertartással. A 16. századi rendet követve meghatározza, hogy a „Temetőé helyeket tartunk, vagy a városok, faluk kiveol, mint a réghiek. mezoen. Gen. 23. Luc. 7. kertben, Joh. 16. avagy ben

1 a várasokban, falukban. Templomok kiveol, a' kerítésen beloel, avagy ben' Templomoba, - avagy arra való kápolnákba -, avagy foeldoen való boltokban." A sír helyére vonatkozóan a következőket határozták: „Foeldben takarjuk a' mi halottainkat, avagy boltban foeld szint, avagy foeldben tartyuk a' foel támadásnak reménségeért, és hogy ott rothadgyanak megh, az Istennek mondása szerént: Foeld-boel loettél, és ismétlen foeldé lészesz, Ge. 3." A sírjelölés és a temetési ceremónia szoros kapcsolatban állott egymással: „A'foe foe embereknek és vitézeknek jo emlékezetekre való jelt hagyunk, úgymint nagy hatalmokat, avagy márvány koevekct, avagy zászlókat, avagy írásokat... Nem teszünk azoknak tisztességes temetést, kik magnókat meg oelték, avagy buenoekért gyalázatos halállal meg oelettettenek: a' kinek peniglen ellenséggel toervény szerint való viadalban let halálok, vitézi módon, és jo emlékezetekre zászlót emelnek foel temetőé helyeken... Nem enedgyük azt is, hogy pogány módon hitetlenül sirassák halottyokat, avagy ruhájukat szaggassák, és testeken nyuzallásokat tegyenek, avagy ha okat húsúitokban ki tépjék."

5 A templomtól távoli temetőhelyen a vagyonosabbak sírboltot, kriptát készítettek. Czegei Vass György naplójában részletesen beszámol a családi eseményekről, így a gyakori halálesetekről és temetésről is. Édesanyja 1698. augusztus 15-én halt meg: „Nagy Bodogasszony renggel szintén négy órakor, nagy csendesen ... mult ki ez világbul édes asszonyom anyám Teleki Anna asszony ... 20 (Augusti) fogattam az sírásáshoz; rakott sírt akarván csináltatni, most csak annyira valót rakatok fel, az hová csak egykoporsó férjen, az öcsémnek rakott sírja mellé." Rokona, Kemény János 1701. december 13-án halt meg, s a temetését is Czegei Vass György intézte: „Az kis boltot, melyben a test volt, egészlen, még az boltját, oldalát padimentumát (is), fekete posztóval vonattam bé." Kató leánya 1702. július 3-án halt meg: „5 Julii nyolcz s kilencz óra között tétettem koporsóba, és addig mig eltemettethetem, tétettem bé az ebédlő házban járó pitvar alatt lévő setét boltocskába" - írta naplójába. A temetés viszonylag sokára történt meg, mert közben a sírbolt építése történt meg: „7. Novembris végezték el a rakott sírnak belső részét, az hová az koporsókat kell rakni, melyben vagyon tíz koporsónak való hely és ezenkívül az két végeiben is tehetni az boltnak ... 12 No-