Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
GILYÉN NÁNDOR: A parasztház alaprajzi fejlődése és a lakáskultúra
12. kép. Korszerűsített hagyományos, háromosztatú parasztház, a szerző rajza ban - a Székelyföldhöz hasonlóan - a kétsoros alaprajz alakult ki, amire kisnemesi, mezővárosi és német nemzetiségi példák voltak, de a parasztság körében ez mégsem tudott igazán gyökeret verni. Kínálkozott azonban a lakóházban ez időben szintén új elemként megjelenő tornác beépítése, melynek következtében a lakóház egy keskeny traktussal bővült. Ez a megoldás egyszerűségénél fogva gyorsan terjedt, és kamrával, kis szobával, esetleg nyári konyhával, teljes beépítés esetén előszobával is gazdagította az alaprajzot, lehetővé téve a lakásfunkciók további differenciálódását. Később, a századforduló táján az Altold déli részén már eleve nem tornácot, hanem egy keskeny helyiségsort építettek a ház elé. A tornác beépítése bizonyítja talán legjobban, hogy parasztságunk igényelte a fejlettebb lakáskultúrát. Saját látókörén és anyagi lehetőségén belül belső fejlődéssel ennek érdekében komoly erőfeszítéseket is tett. és figyelemreméltó eredményeket ért el. Voltak kísérletek az egysoros alaprajz bővítésére annak megtartásával is, különösen a városi mintára épülő „L" alaprajzú házak tonnájában. Végül a lakás bővítése a nyári konyha is, akár a lakóházhoz toldva, akár külön építve. Tavasztól őszig ez a házimunkák színhelye, de egyre inkább a család is itt tartózkodik. Módosabb helyeken néhol szobát építenek hozzá, mintegy megkettőzve a lakóházat. A hagyományos falusi lakóházak építése a hatvanas években szűnt meg. Egy 1955-ben készült felmérés szerint az új falusi lakóházaknak még mintegy 60%-a lényegében hagyományos alaprajzú. 5 " Az új típusok („kockaházak") elterjedését az építészet és a lakáskultúra fejlődése nem indokolta, hiszen a múlt század közepén megindult ígéretes fejlődés lehetőséget adott volna a korszerű falusi lakóház megvalósítására. Külön kutatás tárgya lehetne azoknak a társadalmi, politikai, szociológiai, gazdasági és egyéb tényezőknek számbavétele, amelyek a több évszázados, fokozatosan fejlődő építészeti hagyományok gyors és teljes tagadásához vezettek. E tényezők egyik legfontosabbika azonban valószínűleg a mezőgazdaság kollektivizálása volt, amely a kisparaszti gazdaságot szinte átmenet nélkül felszámolta. A hagyományos alaprajz legnagyobb hibája a mellékhelyiségek (fürdőszoba, WC) hiánya, amit azonban mint több, városiak által korszerűsített ház bizonyítja még az egyszerű, háromosztatú alaprajz lényegének megtartásával is meg lehet valósítani ( 12. kép). A fejlettebb elsősorban a két szobasoros és a tornácbeépítéses - változatok pedig még inkább alkalmasak a korszerű alaprajz kialakítására. Sőt a padlás egyes helyeken tapasztalható bár ideiglenes - lakáscélú felhasználása a tetőtérbeépítés, illetve az emeletes ház még nem tudatosult igényének fogható fel. így megállapíthatjuk, hogy kedvezőbb történelmi körülmények közt a hagyományos népi építészetből szervesen kifejlődhetett volna a korszerű magyar falusi lakóház.
