Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál
Az öntödék és a lakatosok által gyártott takaréktűzhelyeket és tartozékaikat a vaskereskedések forgalmazták a történeti Magyarország egészén, sőt mint már említettük a Monarchia országaiban, néha ezek határain túl is. A Wathnerkereskedés 1825-ben kiadott grazi katalógusáról már szóltunk. Ebben a csehországi Horzovicében gyártott öntöttvas kályhák között csak egy takaréktűzhely szerepelt. 1885-ben megjelentetett katalógusuk 74 dupla táblájából 3 mutat be takaréktűzhelyeket és alkatrészeket. A 41. táblán 25 db öntöttvas takaréktűzhely, és főzőkályha rajza látható, ebből kb. 15 db sorolható a takaréktűzhelyek közé. Hajótűzhelyek, asztaltűzhelyek, csikótűzhelyek és amerikai takaréktűzhelyek figyelhető meg közöttük. Néhányukban egyértelműen felismerhető a kaláni vasgyár terméke, sőt márkajelzése is. : " 7 A 42. táblán bádoglemez borítású takaréktűzhelyek és különböző kályhák láthatók. A 13 db takaréktűzhelyből 5 az asztaltűzhely, 8 pedig csikótűzhely. A 43. tábla tűzhelyalkatrészeket, ajtókat, füstcsöveket, vízmelegítőket stb. mutat be. A lakatosáruk között felismerhetők olyan alkatrészek, melyek a nyugat-magyarországi kombinátokban is szerepelnek. 2 "* A múlt század közepén a pesti Városház téren lévő, a „Vas emberhez" címzett kereskedésében Krail Pál különböző vasáru között takaréktűzhelyek forgalmazásával is foglalkozott. 204 A kassai Högl vaskereskedés 1857-ben hirdeti árukészletét, amelyben gróf Andrássy György dernői öntödéjében készített tűzhelytáblák is kaphatók. 21 " Különböző takaréktűzhelyeket, lemezajtókat és kályhagotnbokat is árusított a Magyar Kereskedelmi Hitelbank - Schopper J. G R. t. a budapesti Vasudvarban lévő áruházában. Ismert vaskereskedés volt a budapesti Nagymező utcában a Waldh a user A. G. utóda vas- és fémáru nagykereskedése, amelynek 1913-as árjegyzékéből a takaréktűzhelyek sem hiányozhatnak. Az egész országot behálózó HANGYA Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet boltjai is nagy választékban kínálták a kész takaréktűzhelyeket, tűzhelylapokat és kereteket, öntött- és lemezajtókat, kályhagombokat és minden egyéb tartozékokat. A takaréktűzhelyeket gyártó iparágak között meg kell említenünk a századforduló környékén önállósuló fűtési ipar képviselőit is, akik kályhákat, kazánokat és központi fűtési rendszereket készítettek, illetve szereltek. Termékeik között megtalálhatók a takaréktűzhelyek is. Ha nem is minden esetben, de előfordult, hogy a cserépkályhákat készítő iparosok, illetve manufaktúrák is készítettek takaréktűzhelyeket. Ilyenkor nem a vasalásokat, hanem a más által gyártott fémrészeket felhasználva a csempével borított tűzhelyet készítették a kályhások. 2 " A beépített takaréktűzhelyeket rendszerint kőművesek, esetleg kályhások építették. 212 Az Alföldről vannak olyan adataink, hogy a takaréktűzhelyet is a kemencecsinálók készítették el. 2 " Az ügyesebb parasztemberek is értettek a tűzhely rakásához és maguknak, az ismerősöknek elkészítették a takaréktűzhelyet. 214 Összefoglalás Amint láttuk, a takaréktűzhelyek európai története a 16. században kezdődött, de szélesebb körű használatukra még évszázadokig várni kellett. Magyarországon a 18. század végétől vannak konkrét adataink a takaréktűzhelyek gyártására, a 19. század közepéig pedig a polgárság körében általánosan ismertté váltak. A takaréktűzhely a parasztság körében nem azonos időpontban terjed el. Erdélyben, a Partiumban, Szatmárban és Észak-Magyarországon viszonylag korán, már a 19. század közepén megjelennek a takaréktűzhelyek és folyamatos terjedésüknek lehetünk tanúi. Hasonló időpontban bukkannak fel a takaréktűzhelyek a módosabb dél-dunántúli svábok lakóházaiban is. Máshol a takaréktűzhelyek a múlt század második felében, a század végén terjednek el, de néhány archaikus vonásokkal rendelkező terület kivételével a századfordulóra használatuk általánossá válik. Ha röviden akarjuk összegezni a kérdést, azt mondhatjuk, hogy a takaréktűzhelyek az 1850-es és az 1920-as évek között honosodtak meg a magyar parasztságnál. A különböző típusú takaréktűzhelyek használata sem azonos időpontban kezdődik. Kezdetben a falazott takaréktűzhelyek túlsúlya figyelhető meg, melyet a kész változatokkal szembeni olcsóságuk magyaráz. A hordozható változatok közül először a csikótűzhelyek jelennek meg a 20. század elején, de a falazott tűzhelyeket nem tudják kiszorítani. A következő divathullám a zománcozott asztaltűzhelyek terjedésével az 1930-as években indul meg, majd a 40-es, 50-es években minden más típust háttérbe szorítva használatuk általánossá válik. A parasztság által használt takaréktűzhelyeket vizsgálva bizonyos nagytáji jellegzetességeket fedezhetünk fel. Ilyenek az erdélyi kandallók mellé épített futók vagy plattemk. Egyszerűbb változatuk sütő nélküli, de építették kisebb sütővel {1er) is őket. Az alföldi boglyakemencék padkájára épített takaréktűzhelyek között volt egy egyszerű, sütő nélküli típus, amely a paraszti használat során egyszerűsödött le és képviselt a máshol használatostól eltérő formát. Eltérő formai jegyekkel rendelkeztek azok az északmagyarországi takaréktűzhelyek, melyeket a belülfűtős kemencék mellé építettek fel. Mivel a tűzhely a szoba közepe táján állt, mögé padkát, esetleg több lépcsős emelvényt falaztak. Gazdagon díszített vasalataik alapján tűntek ki a többi közül azok a nyugat-dunántúli, kisalföldi és Balatonfelvidéki takaréktűzhelyek, melyek egy mászókéményes, kemencés konyhai együttes részeiként kerültek be a módosabb parasztházak konyháiba. Általában két díszes ajtajú sütővel és egy réz vízmelegítő üsttel voltak felszerelve, belső szerkezetükbe épített elzárókkal pedig téli, illetve nyári üzemmód szerint lehetett a füst útját szabályozni. Ezeket az együtteseket gyakran mintás vagy egyszínű csempével borították. Ahol a takaréktűzhelyek nem rendelkeztek táji vonásokkal, ott az általánosan elterjedt típusokat hasz-
