Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
SABJÁN TIBOR: A takaréktűzhely meghonosodása a magyar parasztságnál
történet tanulságai szerint itt egy kezdetleges takaréktűzhely leírása sem zárható ki, mégis egyetértve a szerzővel arra gondolunk, hogy nem takaréktűzhelyről, hanem valamilyen más tárgyról, például használaton kívüli öntöttvas kályhalapról is lehet szó. Ilyen kályhalapokat a német nyelvterületen már a 15-16. században készítettek, az első magyar adat pedig a 16. század végéről való. 13 Talán a takaréktűzhelyek 17. századi használata ellen szól az a tény is, hogy COMENIUS 1675-ben megjelentetett Orbis sensualium pictus című munkájában a szakáesságot és a konyhát bemutató fejezetben csak a szabadtűzön főzést említi és illusztrálja. 14 A takaréktűzhelyekre utaló adatok a 18. század második felétől megsokasodnak, még akkor is, ha a részletesebb vizsgálat alapján egy részüket ki kell zárnunk tárgykörünkből. Időrendben elsőnek egy 1770-es Somogy megyei uradalmi malom leltárában feljegyzett téglából rakott tűzhelyet kell megemlítenünk." Ez a tűzhely egy téglakemence mellett állt, közlője, KNEZY Judit nem sorolta a takaréktűzhelyt idéző adatok közé, később azonban, mint a rakott tűzhely korai előfordulásának bizonyítékát kezelték." 1 Korabeli levéltári források alapján azonban egyértelműen megállapítható, hogy a „tűzhely" kifejezéssel minden esetben a tüzelőpadkát illették, így a fenti adat téglából falazott padkára, nem pedig takaréktűzhelyre vonatkozik. Vaslemezzel kombinált kályhára és nem takaréktüzhelyre vonatkozhat az a feljegyzés, melyet 1771-ben írtak be a kecskeméti ferences rendház háztörténetébe. Eszerint az étkezőterembe új, Pestről hozatott kályhát állítottak be, a jobb fűtés érdekében a kályhához egy vaslemez is tartozott. 17 Teljes biztonsággal nem értelmezhető az a leltárrészlet, melyet 1777-ben vetettek papírra a Grassalkovichok kompolti kastélyában. Itt egy „feirre lagirozott, holicsi edénybül készült, vas serpenyővel étel melegitésire való kályhát" látott az összeíró." A fenti adat kapcsán talán fehér holicsi csempékkel kirakott takaréktűzhely félére is gondolhatunk. A néprajzi szakirodalomban többször is idézett az a 1785-ből való leírás, amely a kislődi vashámor készítményeit mutatja be. A szövegben először a katlanokat, majd a kályhafalba való „vas fazokak"-at sorolják fel. Ezeket követi a „tüzhelre való vas fazokak" bemutatása, majd a szerző rátér az általunk fontosnak ítélt „tüzhelre való vas pléhnek" ajánlására: „Tüzhelre való vas pléhek, melyek annyibulis igen hasznossak, mert \ - midőn a tűz rajta égh, a pléh tőle meg izzadván, oda helyeztetett fazokak nem tsak oldalrul, hanem alul is melegesznek, és igy mind az ételek hamarébb meg fölnek, mind pedig kevesebb fais kívántatik. T- az tűzhelyt sem kell annyiszor igazgatni, ha egyszer a' vas pléh rajta vagyon, kit egyéb eránt ha tsak téglábul rakott légyen is, gyakrabban kellett igazgatni. Ha pedig nem igazéttatik, sok edények rajta el töretnek. A szöveg gondos olvasásakor kiderül, hogy ezeket a vas lapokat nem a tűz fölé, hanem alá ajánlják helyezni. Nem takaréktűzhelyről van szó tehát, hanem olyan főzőpadkáról (tűzhelyről - lásd fentebb), melynek tetejét vaslappal borítják be, így főzéskor a vaslap átforrósodása révén az edény fenekét is melegíti, a felület egyenletessége pedig megakadályozza, hogy a fazék könnyen felboruljon és összetörjön. A magunk részéről tehát egyértelműen hibásnak tartjuk a szöveg takaréktűzhelyre utaló értelmezését. 2 " A kamarai öntödék közé tartozott a Temesi Bánság területén lévő bogsáni vasmű. Egy 1797-ben felvett jelentés szerint a „vasműben takaréktüzhelyeket és lapokat öntenek, éspedig báró Bruckenthal (Nagyszeben) lemezmodelljei szerint, és ezek nagyszerű piacra találnak". 21 A Garam völgyében fekvő rhonici az ország második legjelentősebb öntödéje volt. 1789-ben kettős fújtatóval ellátott olvasztókemencét építettek és tűzhelyek, konyhai edények gyártását kezdték meg. 22 A fenti adat nem egyértelműsíti pontosan, hogy milyen tűzhelyről van szó, de egy vasöntöde esetén joggal feltételezhetjük, hogy takaréktűzhely is lehet az említett termék. A 19. század elejéről a takaréktűzhely jelentésű masina szó 1822-es feljegyzését emelhetjük ki elsőként. 23 Nem sokkal későbbi az az adat, amely arról tudósít, hogy a munkács-frigyesfalvai vasmű is készít takaréktűzhelyeket. Az 1838-as év nagyobb munkái mellett folyamatosan futnak be a rendelések takaréktűzhelyekre és burgonyaliszt malmokra is. 24 Sajnos a gyártás kezdetének időpontját nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy egy 1780ból származó termékismertetésben még nem szerepelnek a takaréktűzhelyek. 25 A már említett bogsáni vasmű szerepét átvevő ruszkabányai öntődében 1837-ben tett látogatást ZEYK János, aki a Nemzeti Társalkodóban megjelent beszámolójában így tudósítja olvasóit: „A fűtők minden nemeitől fogva a legkisebb konyha lábasokig, minden megrendelhető, készíttethető, található itt." 26 Bár a fűtő elnevezés Erdélyben nem csak takaréktűzhelyet jelent, mégis „a fűtők minden nemeitől fogva" kifejezés talán a takaréktűzhelyeket is magába foglalja. Az 1842-ben megrendezett Első Magyar Iparműkiállításon az öntödék és a vasgyárak csak szerény létszámmal képviselték magukat. A munkácsi uradalom vasgyára bográcsokat, tepsiket, szelencéket és egy takarékkálylúX állít ki, ez utóbbi alatt azonban nem tűzhelyet, hanem ebben a korban jól ismert öntöttvas füstjáratos kályhát (német neve Sparofen) kell értenünk. 2 " Figyelemre méltó viszont, hogy ezen a kiállításon szerepel egy pesti lakatos, bizonyos Renner Károly, aki pecsétnyomó gépet, esztergát, mángorlógépet, vízi puskákat és takarékkályhákat állít ki. 2K Ha nem is tűzhelyekről van szó, mégis fontosnak tartjuk ezt az adatot, hiszen az öntödék tevékenysége mellett ez az első olyan említés, amelyből kiderül, hogy a kályhagyártásba bekapcsolódott a vasipar másik fontos ága, a lakatos mesterség is. A későbbiek folyamán képviselői igen fontos szerepet játszanak a magyarországi takaréktűzhelyek és tűzhelyalkatrészek gyártásában. A múlt század közepén Hermann Bidennann kamarai mérnök bejárja Magyarország vaskohóit és tapasztalatairól jelentésben számol be. 2 " Munkájában nem sorolja fel részletesen a gyártott termékeket, de két helyen is említi
