Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

JUHÁSZ KATALIN-G. SZABÓ ZOLTÁN: Barokkos házoromzatok a Kisalföld népi építészetében

8. kép. „L"-alakii lakóház (keresztház) utcára merőleges északi homlokfala. A hiányos vakolat mögött jól látható a ház építőanyaga, a tégla. Szilsárkány (Sopron megye). Fő u. 99. SZABÓ Zoltán felvétele. 1993. 1. táblázat 42. sz családok állították elő(Szanyi téglaégető család).

19 Kapuvár és Csorna környékén, más területek gyakorlatához hasonlóan gúlába rakva, hasábfával és lenszárral tüzelve égették ki az építőanyagot. A Fertő-vidéki Süttörön a tornácok készítéséhez szükséges különböző idomtéglákat is égettek.

20 A téglaépítkezés nagyarányú terjedését a fentieken kívül több más tényező is elősegítette. Tudomásunk van arról, hogy egyes városok, mezővárosok, községek elöljárósága kötelezően előírta ennek az építőanyagnak a használatát, legalábbis az utcai homlokzatok felépítéséhez. Ennek az intézkedésnek az oka az akkoriban használatos erősen gyúlékony építőanyagok (nád, zsúpszalma, fa) miatti állandó tűzveszély elkerülése, illetve csökkentése volt. Több példát sorolhatnánk arra is, hogy egy-egy nagyobb tűzvész után a lakóházak újjáépítésekor a tulajdonosok többsége efféle intézkedés nélkül is az új építőanyagot és ennek megfelelően a „divatos" homlokzati formákat választotta.

21 Mivel a barokkos oromzatok falazása bonyolult feladat volt és komoly szakértelmet igényelt, az sem lényegtelen kérdés, mikortól jelentek meg területünkün nagyobb számban azok a képzett kőművesmesterek, akiknek szolgáltatásait a peremvárosi, falusi rétegek meg tudták fizetni. A 17-18. században a városi céhszervezetek kontárok elleni küzdelmének és erősen kötött létszámának következtében az itt felszabadult legények valamint a céhen kívüli szakemberek az uradalmi központokban, város környéki falvakban kényszerültek munkát keresni és letelepedni.

22 A 19. század közepétől az egyre jobban megmerevedő céhszervezetek miatt a tanult legények falura vándorlása még nagyobb méreteket öltött. Korabeli statisztikai adatok szerint a múlt század második felében Győr, Mosón és Sopron megyék falvaiban összesen 122 kőműves, 88 ács, 70 téglavető és 5 mészégető dolgozott.

23 A városban tanult, de falun dolgozó kőművesmestereknek jelentős szerepük lehetett a városi építkezési minták közvetítésében a parasztság - peremvárosi polgársághoz közelálló - polgárosodó rétegei számára. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveire zajlottak le azok a gazdasági változások, amelyek a kapitalizálódás csíráit a parasztság körében elültették. Ezek a gazdasági folyamatok a parasztság társadalmi átrétegződését, anyagi és szellemi kultúrájának gyökeres átalakulását is maguk után vonták.

24 Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a különböző építészeti stílusok egyes jegyeinek a paraszti építkezésben való meghonosodása (ha némiképp átfogalmazott formában is) éppen a paraszti polgárosodás erőteljesebbé válásának időszakára esett.

25 Ha ezek után dolgozatunk elején feltett kérdésünkre hogy ti. mikortól jelentek meg a barokkos oromzatok a paraszti típusú lakóházakon - szeretnénk választ kapni, meg kell keresnünk a legkorábbi építésű házakat és építési idejüket össze kell vetnünk a fent leírtakkal. A táblázatunkban szereplő városi házak közül a 18. számú épült legrégebben Győrben 1815-ben, de Sopronból is van adatunk ekkortájt épült ilyen típusú házakra.

26 A Kisalföld pereméhez közel eső Devecserben egy ennél is korábban, 1790-ben épült barokkos oromzatú parasztházat fotóztak le a hatvanas években.

27 Az általunk fellelt falusi házak közül a legrégebbiek 1830-ban (1. táblázat 29. sz.), 1850-ben (1. táblázat 30. sz.) és 1861-ben (1. táblázat 33. sz.) épültek. Több házról is van tudomásunk, amelyek a múlt század utolsó évtizedeiben épültek, például az általunk fotózott 42. és 44. számú szilsárkányi, a 46. számú tápi házak, illetve a 48-49. sz. alatt szereplő 1874-ben Láziban emelt épületegyüttes. Példáink egyeznek több kutató azon megállapításával, miszerint a paraszti típusú lakóházakon a barokkos oromzatok megjelenése a kisalföldi városokban a 18. század végére, 19. század elejére tehető, a falvakban pedig a 19. század második harmadától kezdődik.

28 Országszerte ekkor jelentek meg - az itt is sorra vett tényezők hatására - az egymás mellett, többféle építészeti stílus jegyeit magukon viselő falazott oromzatok a népi építészetben. A szakirodalmi adatokkal egyezően, gyűjtőutaink és az adatgyűjtés során szintén meggyőződhettünk róla, hogy a múlt század második harmadában a barokkos oromzatokkal egyidőben a romantikus és klasszicista jellegű orom-