Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

JUHÁSZ KATALIN-G. SZABÓ ZOLTÁN: Barokkos házoromzatok a Kisalföld népi építészetében

5. kép. Vakolt, szoborfülkével díszített oromzatú lakóház. Ásvány (Győr megye). TIMKÓ Imre felvétele, 1924. (NMF. 6647.) 1. táblázat 38. sz. A Kisalföld területének nagy részét - kivéve a folyóvölgyek holocén feltöltéseit és hordalékkúpjait - a földtörténeti újkor harmad- és negyedidőszakában képződött (eocén, oligocén, miocén, pliocén) agyag, márga, homok borítja, így a téglaégetéshez megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyag állt rendelkezésre a felszínhez közel. A Kisalföld nagyobb városaiban a 17. század első felében, a tehetősebb polgárság számára már dolgoztak 6. kép. Többszörösen megtört, ellentétes ívű, félkörívben záródó, évszámmal, monogrammal díszített házoromzat (1884). Hercegfalva (Komárom megye) BÁTKY Zsigmond felvétele, 1903. (NMF. 4409.) 1. táblázat 37. sz. olyan itáliai és osztrák származású kőművesmesterek, akik téglaégetéssel is foglalkoztak.

17 A 18. századtól már a nagyobb egyházi birtokokon és az uradalmi központokban szintén létesültek téglaégető kemencék, amelyek eladásra is termeltek.

18 A falvak viszonylatában a téglaégetés elterjedéséről csak a 19. század második felétől vannak adataink. Rábaszentandráson például az építkezésekhez szükséges téglát erre a mesterségre szakosodott 7. kép. Utcakép. Ekecs (Komárom megye). ANTAL Dezső felvétele, 1938. (NMF. 131 217.) 1. táblázat 36. sz.