Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
BÍRÓ FRIDERIKA-KÁLDY MÁRlA: "Serkenj fel és állíts alsó iskolákat..." Fejezetek Vas megye falusi iskoláinak történetéből I.
nek" - hirdették a korai reformátorok, hiszen az egyik legfőbb céljuk az volt, hogy a Bibliát mindenki az anyanyelvén olvashassa. Dunántúl nyugati felébe már igen korán, az 1530-as évek elején eljutottak a reformáció tanai. Gyors elterjedésükben nemcsak a vándorprédikátoroknak, áttért katolikus plébánosoknak, külföldről hazatért diákoknak, tanítóknak volt nagy szerepük, az új eszmék befogadása a világi patrónusok, főurak érdeme is volt. Vas megyében a sárvári Nádasdyak, a németújvári Batthyányak, az alsólendvai Bánffyak és a felsőlendvai Széchyek fogadták be leghamarabb a reformáció tanait és közel száz évig hú támogatói is voltak. Birtokaik azok közé a magyarországi főúri központok közé tartoztak, amelyek a 16. században egy-egy történelmi táj műveltségét fogták egybe és gyűjtőhelyei voltak a kor művelődési törekvéseinek. A sárvári Nádasdy Tamás birtokán már 1535-ben megfordult Dévai Bíró Mátyás híres prédikátor, akiről feltételezhető, hogy a göcseji szegek falvaiban végezte hittérítő munkáját. De 1534-ben Sylvester Jánost is itt találjuk, aki kétéves wittenbergi tartózkodása után tért vissza, és hosszú éveken keresztül a Nádasdy Tamás által alapított újszigeti iskolában tanított. O vezette azt a nyomdát is, amit az Újszövetség kinyomtatására hoztak létre. A Nádasdy birtokhoz tartozott Csepreg is, ahol később nagy hírű evangélikus iskola működött. A protestáns egyházaknak volt hü támogatója a németújvári Batthyány család is. Batthyány Ferenc, aki nemcsak diákokat taníttatott külföldön, de híres egyházi vezetőknek - például Beythe Istvánnak, Beythe Imrének, Kanizsai Pálfi Jánosnak - is otthont adott. Birtokain üldözött lelkészeknek és könyvnyomtatóknak nyújtott menedéket. Könyvtárát két évig a Szalonakon lelkészi szolgálatot végző Szenczi Molnár Albert rendezte. Felsőlendván a Széchy család volt a reformáció pártfogója, a Bánffy birtokhoz tartozó alsólendvaiaknak pedig jó hírű református iskolájuk volt és a század második felében híres nyomdák működtek itt. „Hazánk oly nagy számú iskolákkal, iskoláink oly jeles tanerőkkel nem bírtak soha, mint a XVI. században. Jelentéktelen városokban vagy éppenséggel faluhelyeken hírneves tudósok, írók foglalják el a tanszékeket" 1 ' - írta Fraknói Vilmos püspök. Bizonyára igaza volt, hiszen a főúri központok korai iskolái mellett Vas megyében is sorra épültek a protestáns és katolikus mezővárosi, falusi iskolák. Jó hírű iskolája volt Kőszegnek és Körmendnek, szívesen hívtak tanításra alkalmas diákokat a szombathelyi iskolából. A szentgotthárdi iskolából, ahol a 17. század végén jobbágy-, polgár- és nemesifjak is tanultak, jó hírű tanítók és falusi hivatalnokok is kikerültek. 14 Azok a tanulni vágyó ifjak, akik magasabb műveltséget akartak szerezni, külföldi egyetemekre kényszerültek. Evangélikus egyetemjárók tanultak többek között Wittenbergben, Tübingenben, Jénában és Halléban. A kálvinista peregrináló diákok 1592-ig Wittenbergbe, majd Heidelbergbe jártak, de szívesen látogatták a hollandiai Groningen, Leiden és Utrecht nagytekintélyű egyetemeit is. A katolikus teológusok a római Collegicum Germanicum et Hungaricum-ot, a világi hallgatók a gráci, bécsi, prágai és krakkói egyetemeket látogatták. 1635-ben megnyílt Magyarország első egyeteme Nagyszombatban. Ide azonban csak a katolikusok iratkozhattak be, akiknek pedig nem jutott hely, továbbra is külföldön tanultak. A protestáns diákok még mindig nagy számban keresték fel Németország, Hollandia, Anglia híres egyetemeit. A 18. században azonban egyre inkább csökkentek a peregrináló diákok külföldi lehetőségei, mivel utazásaikhoz kötelezővé tették az útlevelet. E század elején azonban már itthon is kibontakozóban volt a protestáns főiskolák szerveződése. Sok dunántúli falusi diáktanító került ki a Bél Mátyás vezette pozsonyi evangélikus főiskoláról, a pápai református iskolából, de érkeztek Debrecenből és Sárospatakról is. Mikor Apáczai Csere János 1656-ban a kolozsvári akadémián „az iskolák fölötte szükséges voltáról" szóló elképzeléseit és korának korszerű iskolaszervezési programját elmondta, akkor szűkebb térségünk, Vas megye iskoláinak egy része már romokban hevert. Az 1550-60-as évek után a Rábától keletre és délre fekvő végvári területek nagy része is a portyázó török csapatok prédájává lett. Ezeket a részeket a törökök valójában soha nem szállták meg közvetlenül, a térség lakóit azonban súlyos adófizetésre kényszerítették. A török rablóutak következtében pedig falvak égtek porrá, kis települések váltak semmivé és - mint tudjuk - lakóik elmenekültek, távoli erdőkben keresve menedéket. így nem csodálkozhatunk azon, ha a 16-17. század kis iskolaházai a falvak lakóépületeivel együtt a legtöbb esetben megsemmisültek, így pusztultak el 1566 körül többek között Rábakovácsi, Pereszteg és a környező falvak iskolái. Talán jobban megértjük a korabeli egyházlátogatók feljegyzéseit, amikor is azt írták „...öreg hütös emberek még emlékeznek ...iskolcduiz is volt a templomnál", 15 vagy „... volt itt iskolaház, melynek a helye most is főn vagyon",^ „...egykor volt valami kunyhócska"'. 17 Sorolhatnánk tovább a török idők eltűnt iskoláinak sorát és az ezekről szóló jelentéseket, de Vas megye korán reformált tájain a reformáció-ellenreformáció fellángoló összecsapásai is okoztak károkat. Az 1600-as évek elejétől az ellenreformációnak behódolt főurak és egyházi vezetői; zsoldos katonái visszafoglalták a protestáns egyházi épületeket, kis templomokat, parókiákat, iskolaházakat. Prédikátorok, lelkészek és iskolamesterek váltak üldözöttekké, bujdosókká, többeket közülük gályarabságra vittek. A protestáns hittérítőket, lelkészeket, magas rangú egyházi személyeket és üldözött külföldi papokat, tehetséges ifjakat patronáló, nagy hírű iskolákat és nyomdákat működtető főurak unokái az ellenreformáció szolgálatába állva sorra tagadták meg nemzetépítő apjuk, nagyapjuk protestáns gondolkodását, vallását. Nádasdy Tamás unokája Nádasdy Ferenc 1643-ban, Batthyány Boldizsár 1629-ben, a Széchy család 1637-ben rekatolizált. A Bánffyak 1624-1625-ben szüntették meg birtokaikon a protestáns vallás szabad gyakorlását. A dunántúli végeken 1633-ban kezdődött el a vallásüldözés, amit Batthyány
