Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

HÁLA JÓZSEF: Kőbányászat és kőfaragás a kalotaszegi Magyarvistán

2. kép. Régi sírkő a magyarvistai templomdomb támfalában 3. kép. Régi sírkő a magyarvistai templomdomb támfalában (A fényképfelvételek HÁLA József munkái, 1991) „megcsiszolva, meleg árnyalatú sárga és barna színkeverékével kellemes hatást"

26 kelt. A kalotaszegi alabástrom szépségét és használhatóságát MIKÉ Lajos zsoboki református lelkész ismerte fel 1866-ban. Először a parókia konyháját kövezte le ezzel az anyaggal, majd (még ugyanabban az évben) egy asztalt faragott belőle. Később más tárgyakat is készített, amelyek eladásából hamarosan nagy jövedelemre tett szert. Az 1870-es évek elején társult SZEPESSY Lajossal, majd a hozzájuk csatlakozó ÁGOSTON Istvánnal eredményesen működő kitermelő, feldolgozó és értékesítő társaságot alapítottak. Később CSUBÁK György vezette az üzemet, amelyben kezdetben lovakkal meghajtott fűrészgéppel és bivalyokkal, illetve lábbal működtetett esztergákkal dolgoztak.

27 A Zsobokon és Sztánán fejtett alabástromot feldolgozó Zsoboki Alabástromgyár (más néven: Zsoboki Márványgyár) a 20. század elejéig működött, és készítményeivel (oszlopok, asztalok, virágvázák, dohánytartók, apró dísztárgyak stb.) jelentős üzleti sikereket ért el, és a nemzetközi, illetve a hazai kiállításokon (párizsi világkiállítás, millenniumi kiállítás stb.) nagy elismerést aratott.

28 Az üzemben készített használati tárgyak szép példánya a zsoboki református templomban ma is látható úrasztala, ÁGOSTON István ajándéka.

29 Az alabástromot 1967-tól a sztánai Köves-hegyen egy kb. 200 m hosszú táróban, robbantással fejtik (a bányában 1992-ben négyen dolgoztak) és vascsillén szállítják a felszínre, ahol fűrészgéppel darabolják fel. Az anyagot a bánffyhunyadi Vladeasa Helyiipari Vállalat munkásai (1992-ben 12 fő) dolgozzák fel, hamutartókat, gyertyatartókat, lámpákat, virágtartókat, vázákat stb. készítenek belőle. Készítményeik külföldre (például Izraelbe, Németországba, Hollandiába, Olaszországba) is eljutnak.

30 Az egeresi gipszgyár az almásvölgyi szénbányák mellett Kalotaszeg legrégebbi ipari nagyüzeme, mely az 1890-es évek óta dolgozza fel az alabástromot (az utóbbi évtizedekben kaolint is), amelyet például műtrágya készítéséhez használtak, illetve használnak.

31 Az alabástromot a népi építészetben is hasznosították, épületfalakat emeltek, kerítéseket készítettek belőle.

32 Példaként említem a Zsobokon ma is látható, 1899-es datálású kerítést.

33 Jegenyén nemcsak épületfalakat raktak alabástromból, hanem kiégetve cementáló anyagként és a házak falainak fehérítésére is felhasználták.

34 A kalotaszegi nép jellegzetes használati tárgyai voltak a különféle anyagból (alabástromból is) készített, művészi kivitelezésű és értékű karikák, vagyis orsónehezékek. MALONYAY Dezső így írt róluk: „Kedves kis holmija a kalotaszegi fehérnépnek az orsónehezítő »kariko« is (279-283), amit az orsó aljára illesztenek a fonás megkezdésekor, amikor nem lévén még elég fonál az orsópálcikán, az orsó magában nem elég súlyos a pörgetésre. Az orsóra illeszthetés végett van a karikán egy áttört lyuk s ha gömbalakú, ha buzogányformájú, a bemélyedő nyílás.