Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

NOVÁK LÁSZLÓ: Adatok egy kiskunsági helység, Lacháza 18. század végi, 19. század eleji építészetéhez

Novak László ADATOK EGY KISKUNSÁGI HELYSÉG, LACHÁZA 18. SZÁZAD VÉGI, 19. SZÁZAD ELEJI ÉPÍTÉSZETÉHEZ Kiskunlacháza a Duna bal partján, Pereg közvetlen és Aporka szomszédságában helyezkedik el. GALGÓCZY Károly 1877-ben népességét 3753 főnek jelzi, melynek túlnyomó többsége református vallású volt (3657 fő). Kishatárú település. Az 1745. évi Redempció után a belső határhoz ötvöződött a szomszédos Jakabháza, s a Szentkirály és Bankháza pusztákkal elválasztott, távolabbi fekvésű Csókás és Kátó puszták (9912 kat. h.), melyek Móric-gát pusztával (5668 kat. h.) együtt alkották Lacháza tágasabb határát.

1 A jeles, a Kiskun Kerülethez tartozó helység viszonylag gazdag levéltári forrásanyaggal rendelkezik, amely értékes adatokat szolgáltat a település arculatának változására, s az építészetre vonatkozóan. Lacháza eredetileg a Duna mellett települt. Itt állandó veszélyben éltek lakosai, s 1741-ben el is pusztult a falu. Az árvíz elsöpörte házaikat. Amikor a Redempciót követően, az 1750 körüli években a Jászkun Kerület felmérést végzett a jászkun helységekben, a lacháziak erről is megemlékeztek: „Jóllehet a Dunának valamely szakadékja az. O. Falunk mellett vagyon, mindazáltal ottan semmi módon halászni és halat fogni nem lehet, mert mikor ott laktunk a Duna mellett Sövényeket és Karókat vertünk a Dunába mellyek a nékünk ártalmas víznek folyását intercipiálhattuk volna Helységükben lévé) Házakk megmaradására, de haszntalan lett minden fáratságunk mert a viz felly ül kerülte minden sövényünket, melly sövény(ne)k reliqviaja most is a Dunában hever, consequanter nem lévén tanatsos olly veszedelmes helyen halászni..."

1 Az említett 1741-es nagy árvizet még számos követte - köztük legnagyobb az 1838. és 1876. évi volt -, amelyek tetemes pusztítást vittek véghez az épületekben és ingó vagyonban egyaránt. Építészet vonatkozásában, a település kép alakulásában a tűzi veszedelem játszott döntő szerepet. A kisebb gyulladásokat követően legnagyobb tűzvész 1840. május l-jén pusztított, amikor néhány ház kivételével az egész mezőváros leégett.

1 A tűzi veszedelmek arra késztették a hatóságokat, hogy szorgalmazzák a tűznek ellenálló anyagból történő építkezést. A jelzett korszak hagyományos építészetét néhány adattal tudjuk dokumentálni. Tanulságos tekintetbe vennünk azt az 1789. június 15-én készített összeírást, amely a közösségi építményeket sorolja fel, megjegyezve anyagukat és állapotukat, minőségüket:

4 ÉPÜLET ANYAG ÁLLAPOT TEMPLOM kő tsak az óra tábla festése reparatiora való PARÓCHIA sár fal középszerű félszer, kamra, istálló kő és föld jó pintze bor ház ólak sár jó kút fa jó udvar kerítés fa rossz S zérus Kert garádja rossz Szérűs Kert Istálló, félszer sár meglehetős kút fa jó FÉRJ FI OSKOLA föld jó 2

,k Oskola föld jó secessus deszka Jó kerítés fa rossz LEÁNY OSKOLA sár nagyon rossz kamra, fészer sár igen rossz ólak sár rossz kerítés fa rossz HELYSÉG HÁZ kő és vályog jó Terhes Kamra sár jó Secessus deszka jó Ivó kút kő jó OR. NOT ARI ALIS HAZ sár jó, meglehető! Istálló, félszer, pincze kő és sár jó Secessus deszka jó Kerítés deszka jó Kút fa jó Szérűs Kert Garádja rossz Szérűs Kert istálló. félszer sár Jó Terhes kamra sár igen rossz Kút fa jó V. NOT ARIALIS HÁZ sár jo